A vis maior a szerződési jogban

A szerződési jog egyik és egyben legfontosabb alapelvéből következik, hogy a szerződéses kötelezettségeket teljesíteni kell. A szerződési jog ezen alaptételét hatályos jogunkban a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:34. §-ában találjuk meg, amely rögzíti, hogy a szolgáltatást a kötelem tartalmának megfelelően kell teljesíteni. Ebből levezethető, hogy a szerződéses kötelezettségek teljesítésének elmaradása a szerződéses kötelezettség megszegését jelenti.

Mit is jelent pontosan a szerződésszegés? Szerződésszegésnek nevezünk minden olyan esetet, amikor a fél a szerződéses kötelezettségét nem, vagy nem a szerződésben, jogszabályban meghatározottak szerint teljesíti. Ezekben az esetekben gyakran fordul elő, hogy a szerződésszegésből eredően a másik félnek kára származik. A hatályos jogi szabályozás alapján a szerződésszegéssel okozott kárt a szerződésszegő fél köteles megtéríteni.

Azonban a szerződéses kötelezettségek teljesítésének elmaradása nem minden esetben jelent szerződésszegést, figyelembe véve azt, hogy léteznek olyan körülmények, amelyek bekövetkezése esetén a szerződő felek jogszerűen szabadulhatnak szerződéses kötelezettségeik teljesítése alól. A jog ilyen körülménynek tekinti az elmúlt években meglehetősen sokat emlegetett vis maiort.

A vis maior történeti előzményei már a babiloni jogban is megtalálhatóak. Vis maior alapján lehetőség volt a felelősség alóli mentesülésre, ha például az adós vetését természeti erők megsemmisítették, vagy ha valaki állatot (pl. ökröt) bérelt, és azt az oroszlán elpusztította, úgy a kár a tulajdonosé volt. A vis maior a római jogban olyan erőt, eseményt jelentett, amelynek egyetlen ember sem tud ellenállni, amelyet senki sem képes elhárítani, tehát egyfajta elháríthatatlan külső okként tartották számon. Ilyen vis maior eseménynek tekintették a természeti csapásokat és a háborúkat is. Ezen események tekintetében vizsgálták azok elháríthatóságát, vagyis azt, hogy mennyiben függ az emberi ráhatásoktól azok kivédése, elhárítása. A római jogban ezen események kapcsán senkit nem tettek felelőssé, kivéve azt, aki például a vis maiorért szerződésben felelősséget vállalt (a mai biztosítók ókori elődei), vagy ha az illető tehetett arról, hogy a dolgát vis maior érhette, végül, ha a vis maiorral kapcsolatos mentési munkálatok során a maga dolgát előnyben részesítette.

A magyar jogban a vis maiornak nincs részletesen kidolgozott definíciója, azonban a Ptk. 6:142. §-a lehetőséget ad arra, hogy a szerződésszegő fél kötelezettsége megszegésének jogkövetkezményei alól mentesüljön, amennyiben bizonyítja, hogy „a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa”. A vis maior fogalmat a bírói gyakorlat alakította ki, amely alapján a természeti katasztrófákat, a háborúkat, a forradalmakat, de az egyes meghatározott állami intézkedéseket is a vis maior események körébe sorolhatjuk.

Fentiekből láthatjuk, hogy hazánkban a bíróságok szerepe meghatározó a vis maior események megítélésben tekintettel arra, hogy a bíróságok az eset összes körülményét figyelembe véve mérlegelik és hoznak döntést arról, hogy adott esemény vis maiornak minősíthető-e.

Tekintettel arra, hogy a vis maior eseményekkel kapcsolatos mentesülési szabályok nem kellőképpen kimunkált szabályok és a vis maiorral összefüggő bírói gyakorlat is gyerekcipőben jár, ezért ajánlott, hogy a szerződő felek pontosan meghatározzák, hogy melyek azok a körülmények, amelyeket vis maiornak tekintenek, milyen oksági kapcsolat fennállását követelik meg a vis maior és a szerződésszegés között, a vis maior esetén követendő eljárásrendet (ideértve a kárenyhítésre, elhárításra, bejelentésre és bizonyítási kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseket) és azt is, hogy a vis maior körébe tartozó körülmény felmerülése esetén mentesítik az adott felet a szerződéses kötelezettségek teljesítése és a szerződésszegés jogkövetkezményei alól. Amennyiben egy szerződés tartalmaz erre vonatkozó érvényes kikötést, úgy a feleknek elsődlegesen az abban foglaltakat kell követnie.

Abban a tekintetben egységes a bíróságok álláspontja, hogy önmagában a vis maiorra való hivatkozás nem mentesít senkit a szerződéses kötelezettségek teljesítése alól. Amennyiben egy fél vis maior eseményre hivatkozik, úgy a bíróság minden esetben megköveteli az okozati összefüggés fennállását a szerződéses kötelezettség teljesítésének elmaradása és a vis maior esemény között. Hangsúlyos, hogy ezt az összefüggést minden esetben egyedileg, az eset összes körülményének és az adott szerződés erre vonatkozó szabályainak (amennyiben tartalmaz ilyet) együttes számbavételével vizsgálja a bíróság.

A vis maior kapcsán korábban a magyar bíróságok arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a gazdasági válságjelenségek főszabály szerint nem minősülnek vis maior eseménynek, ezért nem okozhatják a szerződés teljesítésének lehetetlenülését. Ezen általános gyakorlathoz képest 2021-ben született egy Ítélőtáblai döntés (Gf.III.30.292/2019.) az egykori madárinfluenza-járvány okán, amely ettől eltérő megállapításra jutott.  A Szegedi Ítélőtábla a fenti döntésében kimondta, hogy a madárinfluenza-járvány olyan természeti eredetű elháríthatatlan erő, amely rövid időszakon belül olyan jelentős, drasztikus piaci változásokat okozott, amelyek emberi eszközökkel nem elháríthatók. Ebből levezetve az ügyben a bíróság önmagában a madárinfluenza-járványra tekintettel megállapította a jogvita tárgyául szolgáló szerződés teljesítésének lehetetlenné válását.

A koronavírus világjárvány megjelenésekor és az annak megfékezése okán született intézkedések bevezetésekor sejthető volt, hogy kialakulhatnak jogviták, amelyekben a bíróságoknak állást kell foglalni vírus okozta új helyzetekkel kapcsolatban is. Ezen sejtés beigazolódott tekintettel arra, hogy jelenleg is számos olyan jogvita van folyamatban bíróságok előtt, amelyekben a koronavírus-járvánnyal összefüggő okra hivatkoznak a peres felek.

A Fővárosi Ítélőtábla a vis maior témakörével kapcsolatban nemrég iránymutatásul szolgáló olyan döntést (Gf.40417/2021/5.) hozott, amely már kifejezetten a koronavírus világjárványra vonatkozóan rögzíti, hogy lehetséges mentesülni a szerződéses kötelezettség teljesítése alól, és amely a koronavírus-járványt vis maior helyzetnek minősíti.

A konkrét ügyben egy bérleti szerződéssel összefüggő jogvita adta a precedenst. A bérlő hivatkozással a koronavírus járvánnyal összefüggésben született 71/2020. (III.27.) számú Kormányrendeletre (a továbbiakban: Kormányrendelet) – amely kormányzati intézkedés az ún. kijárási tilalom okán született – felmondta a bérleti szerződést, mely felmondást a bérbeadó nem fogadta el tekintettel arra, hogy álláspontja szerint a Kormányrendelet szerinti korlátozás nem sújtotta a bérlőt, az üzlet bezárása véleménye szerint a bérlő saját döntése volt, ezért a felmondást jogellenesnek ítélte meg és a felmondással érintett időszakra is követelte a bérleti díj és járulékai megfizetését.

A kijárási tilalom időszakában az emberek, így a bérleményben üzemeltetett cipőbolt lehetséges vevői is kizárólag a Kormányrendeletben meghatározott céllal hagyhatták el az otthonaikat, ezen rendelkezésektől eltérni nem lehetett. A Fővárosi Ítélőtábla az ügy sajátosságait vizsgálva arra a ténymegállapításra jutott, hogy a koronavírus-járvány mint vis maior esemény áttörheti a szerződéses kötelmeket. A határozat szerint a koronavírus-járvány és annak megfékezésére tett kormányzati intézkedések mind a bérbeadó, mind a bérlő érdekkörén kívül esnek.

A döntésben az Ítélőtábla arra az álláspontra helyezkedett, hogy a bérlemény a koronavírus-járvány és a Kormányrendelet által elrendelt korlátozások következtében nem volt alkalmas szerződésszerű használatra (üzlethelyiségként történő használat), azonban ezen kockázatot egyik fél sem volt köteles viselni, így a bérlemény használatát kizáró korlátozás olyan esemény, amely kívül esik a felek érdekkörén, ezáltal a Ptk. 6:336. § (2) bekezdése alapján a bérlő erre az időszakra bérleti díj fizetésére jogszerűen nem kötelezhető.

Fentiek alapján megállapítható, hogy a szerződéses kötelezettségeink teljesítésének elmaradása esetén akkor hivatkozhatunk eredményesen vis maiorra, amennyiben az adott körülmény közvetlen összefüggésbe hozható a vis maior eseménnyel, annak következményei észszerűen elvárható intézkedésekkel sem elháríthatóak a felek részéről és az a szerződés megkötésének időpontjában nem volt előrelátható, tehát amennyiben a szerződés megkötésének időpontjában a vis maior eseménnyel és annak a konkrét következményeivel a feleknek a legnagyobb gondosság mellett sem kellett számolnia.

A jövőben várhatóan ezen analógia menetén hoznak majd döntést a magyar bíróságok a vis maior eseményekkel összefüggő jogviták során.

Forrás:

Mádl Ferenc: A deliktuális felelősség (Akadémiai Kiadó, 1964) 212-213. oldal

Dr. Faragó János, Dr. Kelemen Dániel: Új bírósági döntés született: nem jár bérleti díj a koronavírus-járvány miatti korlátozások időszakára, 2022.10.27., (https://www.pwc.com/hu/hu/sajtoszoba/2022/nem_jar_berleti_dij_a_korlatozasok_idoszakara.html)

Dr. Mogyorósi István: A vis maior (Cégvezetés (archív) 20. szám, 1999. november 1.; https://cegvezetes.hu/1999/11/a-vis-maior/)

Dr. Tóth Magdolna Éva LL. M.: A COVID-19 mint potenciális vis maior esemény hatása a magánjogi szerződéses jogviszonyokra (szakdolgozat, 2022.)

2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről

Fővárosi Ítélőtábla Gf.40417/2021/5. sz. határozata

Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.292/2019. számú határozata

BDT2021. 4317.