A telekadó és építményadó párhuzamos alkalmazása

A hatályos jogszabályozás alapján a Magyarországon érvényben lévő adórendszer központi és helyi adónemek rendszeréből épül fel. A helyi adók az önkormányzatok bevételét képzik, ennek fényében a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) rendelkezései alapján a települési önkormányzat, valamint a vármegyei önkormányzat képviselő-testülete az érintett önkormányzat illetékességi területén rendelkezhetnek a helyi adók – települési adók bevezetéséről. A települési adóval kapcsolatos eljárási kérdésekben az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény rendelkezéseit is figyelembe kell venni. Ezen felül, a települési önkormányzat települési adót állapíthat meg bármely adótárgyra vonatkozóan, amennyiben arra nem terjed ki törvényben szabályozott közteher hatálya.

A fentiekben foglaltak alapján, az önkormányzat adómegállapítási hatásköre alá esik az építményadó és a telekadó is. Habár a Htv. 7. § a) rendelkezik az adótöbbszörözés tilalmáról, annak gyakorlati alkalmazása során figyelembe kell venni, hogy az adó tárgyához kell igazítani az adótöbbszörözés fogalmát. Azaz egy adótárgy tekintetében egy típusú adónem vethető ki. Ezt megerősíti az Alkotmánybíróság jogértelmezése is, mivel a 61/2001. (XII. 20.) AB határozatában kimondta, hogy adótöbbszörözés csak az azonos adótárgyakra vonatkoztatható, azonban ezt a megállapítást úgy kell értelmezni, hogy adótöbbszörözés csak akkor áll fenn, hogy ha azonos adótárgyra többféle adó megfizetésére kötelezi az adóhatóság az adózót. A megállapítás gyakorlati alkalmazásához nyújt támpontot a vagyontárgy és az adótárgy fogalmának elhatárolása. Ennek példájaként szolgál egy ingatlan, mint vagyontárgy tekintetében a telekadó és az építmény adó együttes kivetése. Adott ingatlan tekintetében a telek tulajdonjoga és az ugyanazon a telken megtalálható építmény tulajdonjoga fogalmilag elkülönül egymástól és két külön adótárgynak minősülnek. Ennek fényében lehetséges az adott vagyontárgy tekintetében több adónem egyidejű alkalmazása.

A feni rendelkezés értelmezése és a bemutatott példa alapján jogszerű az eltérő típusú adók párhuzamos alkalmazása azonos vagyontárgy tekintetében, amelyet az EBH.2004. 1080 számú eseti döntés – az Alkotmánybíróság fentebb hivatkozott határozatával párhuzamban – megerősített. A hivatkozott döntés és a Htv. együttes értelmezésével megfigyelhető az építményadó és a telekadó adótárgyának egymástól való elválása, előbbi esetében az építmény tulajdonjoga, utóbbi esetben a telek tulajdonjoga képezi az adótárgyat, amely lehetővé teszi az építményadó és a telekadó egy hrsz. alatt nyilvántartott ingatlan tekintetében történő párhuzamos alkalmazását, amelyet a 3233/2021. (VI.4) AB határozat is alátámaszt.

Az építményadó és telekadó tekintetében az adótárgy elkülönülése sajátos értelmezést és körültekintést igényel az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 2. §-ban meghatározott építmény, épület, műtárgy és sajátos építménynek minősülő ingatlanok esetében alkalmazandó joggyakorlat. Figyelembe véve a sajátos építménynek minősülő ingatlanok (pl. naperőmű) jellegét, nem mindig egyértelmű a két jogcím alapján történő adótárgyak elkülönülése, illetve az elhatárolásukból fakadó ellentmondások feloldása. Az említett naperőmű példája esetében kérdéses az építményadó és a telekadó adótárgyának meghatározása, mivel a telekadó adótárgya az érintett telek tulajdonjoga, szemben az építményadó esetében az építmény tulajdonjogával. A Htv. 21. § alapján az adó alapját a telek m2-ben számított területe, vagy a telek korrigált forgalmi értéke határozza meg, míg a Htv. 15. § alapján az építmény m2-ben számított hasznos alapterülete, vagy az építmény korrigált forgalmi értéke. Ugyanakkor, a Htv. 19. § a) bekezdés értelmében mentes a telekadó alól az épület, épületrész hasznos alapterületével egyező nagyságú telekrész. Habár az Étv. értelmében a naperőmű nem esik az épület fogalma alá, ellenben elkülönül a telek területétől.

A 3233/2021. (VI.4) AB határozat a napelemparkot sajátos építmény helyett azonban műtárgyként minősítette, a telek forgalmi értékének meghatározása során a napelempanelek területének figyelembevételét írja elő mindamellett, hogy a napelemparkok más részeit a talajhoz történt rögzítésük alapján építménynek minősít, amely az Étv. által meghatározott fogalomból fakadó építményadó kivetésének alapját képző jogcímet megerősíti. Ebből fakadóan a telekadó alapjának meghatározása során figyelembe vett ingatlan területbe a napelempanel által elfoglalt földterületeket is számításba kell venni, a talajhoz történő rögzítőszerkezetek mint a telekadó alól mentesülő építmény területével történő csökkentése mellett.

A fent kifejtett rendelkezések gyakorlati alkalmazása során felmerülő további kérdés a naperőmű műszaki és jogi egységként történő értelmezése. Habár a naperőmű talajhoz való rögzítése teremt szoros fizikai kapcsolatot a telek területe és a naperőmű által elfoglalt terület között, azonban a naperőmű egyes alkatrészei (tartószerkezet, napelempanel, inverter, vezeték, stb.) dologösszeséget alkotnak, így azok egységként történő értelmezése szükséges az irányadó adóalap számítása során. Ebből fakadóan a telekadó kapcsán is felmerül a fizetendő adó csökkentésének lehetősége a Htv. 19. § a) bekezdése értelmében, továbbá az építményadó tekintetében – a Htv. 15. § alapján – az építmény m2-ben számított hasznos alapterülete, vagy az építmény korrigált forgalmi értéke alapján képzett adóalap tekintetében.

forrás:

a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény

az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény

3233/2021. (VI.4.) Ab határozat

61/2001. (XII. 20.) AB határozat

EBH.2004. 1080 számú eseti döntés