A versenytilalmi megállapodás szabályai

A versenytilalmi megállapodás szabályait a munkaviszonyhoz kapcsolódó megállapodások között a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) szabályozza kifejezetten. A jogintézmény azonban nem csak munkaviszony esetében lehet célszerű, hanem megbízási, illetve vállalkozási típusú szerződéseknél is. Jelen cikkben a versenytilalmi megállapodás munkajogi szabályai kerülnek bemutatásra. A versenytilalmi megállapodás egy olyan szerződés, amelyben a munkavállaló vállalja, hogy megfelelő ellenérték fejében – legfeljebb a munkaviszony megszűnését követő 2 (kettő) évig – tartózkodik minden olyan magatartástól, amely a munkáltató jogos gazdasági érdekeit sértené vagy veszélyeztetné. A gyakorlatban gyakran – tévesen – keveredik a titoktartás és a versenytilalom fogalma. A két jogintézmény között a lényeges különbség, hogy míg a titoktartási kötelezettség a munkavállalót a munkaviszony megszűnését követően is terheli, addig a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek veszélyeztetésétől való tartózkodás kötelezettsége a munkavállalót a törvény erejénél fogva csak a munkaviszony fennállása alatt terheli. Ahhoz, hogy ezen utóbbi kötelezettség a munkaviszony megszűnését követő időszakra is kiterjedjen, külön versenytilalmi megállapodást szükséges kötni.

Az Mt. nem határozza meg konkrétan, a munkáltató jogos gazdasági érdekét veszélyeztető magatartásokat, azonban jellemzően ide tartoznak azok az esetek, amikor a munkavállaló a munkáltatóval versenyhelyzetben levő céget alapít, illetve ilyen cég részére végez munkát, fejt ki tevékenységet. A versenytilalomnak célhoz kötöttnek kell lennie, azaz az információk védelmét, a munkáltató gazdasági tevékenysége veszélyeztetésének elkerülését kell szolgálnia. Jogellenes a korlátozás, ha e célokon túlterjeszkedik és az adott tevékenység tekintetében a piaci verseny jelentős korlátozását valósítja meg. A megállapodásban a tiltott tevékenységi kört úgy kell meghatározni, hogy az megfelelően védje a munkáltató gazdasági érdekeit, ugyanakkor nem szabad méltánytalanul és indokolatlanul korlátoznia a munkavállaló jövedelemszerző tevékenységét. Erre tekintettel a megállapodásban célszerű pontosan meghatározni a tevékenységi kört, a szakterületet, valamint azt, hogy a tilalom mely konkrét földrajzi területre vonatkozik.

A versenytilalmi megállapodás alakiságára vonatkozóan az Mt. előírja a megállapodás kötelező írásba foglalását. Ez a gyakorlatban többnyire – bár nem kötelező jelleggel – a munkaszerződésben, illetve a munkaviszony megszüntetésére irányuló megállapodásban rögzített kikötés formájában valósul meg.

A versenytilalmi megállapodás alapján a munkáltató megfelelő ellenértéket köteles fizetni a munkavállalónak. Az ellenérték a munkavállaló lényeges jogának korlátozását hivatott kompenzálni, mivel a megállapodás akadályozza őt új munkaviszony létesítésében. Az ellenérték összegének meghatározásánál figyelemmel kell lenni arra, hogy a megállapodás milyen mértékben akadályozza a munkavállalót − elsősorban képzettségére és gyakorlatára tekintettel − újabb munkavégzésre irányuló jogviszony létesítésében. Az ellenérték a megállapodás időtartamára nem lehet kevesebb, mint a korlátozással érintett időszakra járó alapbér egyharmada. Kollektív szerződésben el lehet térni e rendelkezéstől, azonban kizárólag a munkavállaló javára. A versenytilalmi megállapodásban az ellenérték csak pénzbeli lehet. A munkáltató megfizetheti az ellenértéket a munkaviszony fennállása alatt, illetve a megszüntetést követően, egy összegben vagy havi rendszerességgel.

A versenytilalom időtartamát a felek határozzák meg, azonban felső korlát a munkaviszony megszűnését követő 2 (kettő) év. A versenytilalmi megállapodás meghosszabbításának nincs jogi akadálya, azonban az a meghosszabbítás esetén sem haladhatja meg a 2 (kettő) éves időtartamot. Vezető állású munkavállalók esetében lehetőség van eltérni a versenytilalmi megállapodás legfeljebb kétéves időtartamától, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a versenytilalmi megállapodás ellenértéke a megállapodás lényeges eleme, amely még vezető állású munkavállaló esetén sem mellőzhető, így érvényesen nem köthető ingyenes versenytilalmi megállapodás.

A megállapodást a felek közös megegyezéssel írásban módosíthatják. Az Mt. törvényes elállási jogot biztosít a munkavállaló számára arra az esetre, ha a munkaviszonyát indokoláshoz kötött azonnali hatályú felmondással szünteti meg. Az elállási jogot ugyanakkor egyéb esetekre is ki lehet kötni. Ilyenkor a versenytilalmi megállapodás a megkötésének időpontjára visszamenőleges hatállyal szűnik meg.

A munkáltató személyében bekövetkező változás esetén a megállapodásból származó jogok és kötelezettségek az átvevő munkáltatóra átszállnak. Ebből következik, hogy az átadó munkáltató az átszállást megelőzően köteles tájékoztatni az átvevő munkáltatót az átszállással érintett versenytilalmi megállapodásokból származó jogokról és kötelezettségekről. A tájékoztatás elmaradása ugyanakkor nem érinti a munkavállaló azon jogát, hogy az átvevő munkáltatóval szemben érvényesítse a jogviszonyból eredő igényeit.

Ha a munkavállaló megszegi a versenytilalmi megállapodást kártérítés fizetésére kötelezhető. A kártérítés összegét a bíróság a felek megállapodását és a ténylegesen okozott kár mértékét figyelembe véve határozza meg. A versenytilalmi megállapodás nem teljesítése vagy nem szerződésszerű teljesítése esetére a felek kötbérkikötéssel is élhetnek, ez esetben a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényben foglalt rendelkezések irányadóak. A Kúria döntése értelmében a versenytilalmi megállapodás lényege egy „nem tevésre” irányuló kötelezettségvállalás, vagyis a munkavállalónak tartózkodnia kell attól, hogy meghatározott ideig a munkáltató gazdasági érdekkörébe tartozó tevékenységet folytasson. Ebbe a körbe azonban nem tartozik bele az a kötelezettség, hogy a munkavállaló tájékoztassa a munkáltatót későbbi elhelyezkedéséről. Egy ilyen egyoldalú kötelezettségvállalás megszegése önmagában nem tekinthető a munkáltató gazdasági érdeke megsértésének vagy annak veszélyeztetésének, ezért nem alapozza meg kötbérfizetési kötelezettség alkalmazását.

Tehát a versenytilalmi megállapodás a munkáltató gazdasági érdekeinek védelmét szolgálja, miközben a munkavállaló jogait ellenérték fejében korlátozza. Létrejöttéhez írásba foglalás, pontos tartalmi meghatározás és arányos kompenzáció biztosítása szükséges. A megállapodás akkor jogszerű, ha a korlátozás nem túlzó, és nem akadályozza indokolatlanul a munkavállaló elhelyezkedését.

Források:

• A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény
• Bankó Zoltán, Berke Gyula, Kiss György, Szőke Gergely László: Nagykommentár a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényhez
• Jogtár -kommentár
• Dernóczi Attila, Ferencz Jácint, Göndör Éva, Nyerges Éva, Trenyisán Máté, Wellmann Barna Bence: Munkajog és társadalombiztosítási jog