Az ügyvezető önállósága és felelőssége a korlátolt felelősségű társaságban

Az ügyvezető önállósága és felelőssége a korlátolt felelősségű társaságban

A korlátolt felelősségű társaság a magyar gazdasági élet egyik meghatározó és gyakran alkalmazott társasági formája. Népszerűségét elsősorban annak köszönheti, hogy a vállalkozási tevékenységhez viszonylag rugalmas szervezeti kereteket biztosít, miközben a tagok felelőssége főszabály szerint korlátozott. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) meghatározása szerint a korlátolt felelősségű társaság „olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott összegű törzsbetétekből álló törzstőkével alakul, és amelynél a tag kötelezettsége a társasággal szemben törzsbetétének szolgáltatására és a társasági szerződésben megállapított egyéb vagyoni értékű szolgáltatásra terjed ki. A társaság kötelezettségeiért – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – a tag nem köteles helytállni.”

A kft. működésének egyik meghatározó szereplője az ügyvezető, mint vezető tisztségviselő. Ennek keretében ellátja a társaság napi irányításával kapcsolatos feladatokat, részt vesz a gazdasági döntések meghozatalában, képviseli a társaságot harmadik személyekkel szemben, és gondoskodik arról, hogy a társaság működése megfeleljen a jogszabályi és belső szervezeti előírásoknak. A gyakorlatban ezért különösen fontos kérdés, hogy a kft. tagja vagy taggyűlése milyen módon befolyásolhatja az ügyvezető döntéseit. Első ránézésre úgy tűnhet, hogy mivel a társaság a tagok vagyoni hozzájárulásával jön létre, a tagok közvetlenül is meghatározhatják az ügyvezető napi döntéseit. A Ptk. szabályozása azonban ettől eltérő logikát követ. Az ügyvezető a társaság vezető tisztségviselője, aki az ügyvezetési feladatokat önállóan, a társaság érdekeinek elsődlegessége alapján köteles ellátni. Ez az önállóság nem kiváltság, hanem felelősségi pozíció: az ügyvezető döntéseiért polgári jogi, egyes súlyosabb esetekben pedig akár büntetőjogi felelősséggel is tartozhat. 

Az ügyvezető jogállása a kft.-ben:

Az ügyvezető nem csupán belső szervezeti szereplő, hanem a társaság külső jogviszonyaiban is meghatározó személy. A vezető tisztségviselő látja el a jogi személy törvényes képviseletét, ezért az ügyvezető jogosult arra, hogy a kft. nevében harmadik személyekkel szemben jognyilatkozatokat tegyen. A képviseleti jog esetleges belső korlátozása főszabály szerint nem érinti a jóhiszemű harmadik személyekkel szembeni hatályosságot, ami a gazdasági forgalom biztonságát szolgálja. Ez biztosítja, hogy a társasággal szerződő felek a nyilvántartásban szereplő képviseleti adatokra támaszkodhassanak, és ne legyenek kötelesek a társaság belső döntési viszonyait vizsgálni.

Az ügyvezető jogállása azonban nem merül ki a társaság képviseletében. Vezető tisztségviselőként nem egyszerűen a tagok akaratának végrehajtója, hanem önálló ügyvezetési hatáskörrel rendelkező személy. A Ptk. általános szabálya szerint a vezető tisztségviselő a jogi személy irányításával kapcsolatos olyan döntések meghozatalára jogosult, amelyek nem tartoznak a tagok vagy az alapítók hatáskörébe, és ügyvezetési tevékenységét a jogi személy érdekének megfelelően köteles ellátni.

Világosan el kell különíteni egymástól a taggyűlés döntési hatáskörét és az ügyvezető operatív ügyvezetési hatáskörét. A taggyűlés a társaság legfőbb szerve, amely a társaság alapvető személyi, szervezeti és vagyoni kérdéseiben dönt. Ezzel szemben az ügyvezető feladata a társaság napi működésének irányítása, a jogszabályi kötelezettségek teljesítése, a taggyűlési határozatok végrehajtása és a társaság képviselete. Ez a hatásköri elhatárolás teremti meg annak alapját, hogy az ügyvezető ne közvetlen tagi utasítások alapján, hanem a társaság érdekének megfelelően és saját felelőssége mellett járjon el.

Természetesen az ügyvezető önállósága nem jelenti azt, hogy teljes mértékben függetleníthetné magát a társaság tagjai által kifejezésre juttatott társasági akarattól: a vezető tisztségviselő alá van rendelve nemcsak a jogszabályoknak, hanem a társaság létesítő okiratában és legfőbb szervi határozataiban foglaltaknak is. A legfőbb szerv azonban csak a hatáskörébe tartozó kérdések eldöntésével befolyásolhatja az ügyvezetést; az ügyvezetés hatáskörébe tartozó ügyeket ad hoc módon nem vonhat el. A tagok azonban nincsenek elzárva attól, hogy a legfőbb szerv hatáskörét a létesítő okiratban bővítsék, és ezzel korlátozzák az ügyvezetés mozgásterét. 

Az utasíthatóság tilalmának tartalma:

A Ptk. 3:112. §-a szerint „a vezető tisztségviselő a társaság ügyvezetését a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján önállóan látja el. E minőségében a jogszabályoknak, a létesítő okiratnak és a társaság legfőbb szerve határozatainak van alávetve. A vezető tisztségviselőt a társaság tagja nem utasíthatja, és hatáskörét a legfőbb szerv nem vonhatja el.” 

Az ügyvezető a társaság szerveként jár el, nem pedig valamely tag személyes képviselőjeként vagy végrehajtójaként. A tag ezért saját személyében, informális módon nem adhat számára kötelező erejű utasítást például arra, hogy kivel kössön szerződést, milyen kifizetést teljesítsen, melyik munkavállalóval szemben intézkedjen, vagy milyen konkrét üzleti döntést hozzon.

Az utasíthatóság tilalma különösen fontos a többszemélyes kft.-k esetében. A társaság tagjainak érdekei ugyanis nem feltétlenül esnek egybe sem egymással, sem a társaság hosszabb távú érdekével. Előfordulhat például, hogy valamelyik tag rövid távú nyereségkivonásban érdekelt, míg más tagok a társaság stabil működését vagy fejlesztését tartanák fontosabbnak. Ilyen helyzetben az ügyvezető nem az egyik vagy másik tag egyéni akaratát köteles követni, hanem a társaság egészének érdekét kell figyelembe vennie.

Az ügyvezető önállósága tehát nem azt jelenti, hogy döntéseit bármiféle kontroll nélkül hozhatja meg. A jogszabályok, a létesítő okirat és a taggyűlés jogszerű határozatai továbbra is kötik. Az utasítás tilalma csupán azt zárja ki, hogy az egyes tagok vagy akár a taggyűlés az ügyvezető operatív hatáskörét közvetlenül, eseti utasításokkal elvonja. Ez a megoldás biztosítja, hogy az ügyvezetői döntésekért az a személy viseljen felelősséget, aki a döntéseket meghozza, és aki a társaság érdekének megfelelő ügyvezetésre köteles.

Azonban utasíthatóság tilalma nem jelenti azt, hogy a taggyűlésnek ne lenne jelentős befolyása a társaság működésére. A taggyűlés a kft. legfőbb szerve, amely a társaság alapvető személyi, szervezeti és vagyoni kérdéseiben dönt. Hatáskörébe tartozhat például a létesítő okirat módosítása, a beszámoló elfogadása, az eredmény felosztásáról való döntés, a törzstőke felemelése vagy leszállítása, valamint az ügyvezető megválasztása és visszahívása. A taggyűlés tehát meghatározhatja a társaság működésének alapvető irányait, de nem veheti át az ügyvezető napi irányítási feladatait. A Ptk. szabálya szerint a vezető tisztségviselő a legfőbb szerv határozatainak alá van vetve, ugyanakkor a legfőbb szerv az ügyvezető hatáskörét nem vonhatja el. Ez a különbségtétel a gyakorlatban azt jelenti, hogy a taggyűlés hozhat jogszerű és az ügyvezetőre nézve irányadó határozatokat, de nem irányíthatja az ügyvezetőt minden egyes operatív kérdésben. Például a taggyűlés dönthet arról, hogy a társaság új üzleti irányba kíván nyitni, vagy meghatározhatja a társaság működésének főbb stratégiai kereteit. Az ehhez szükséges konkrét szerződések előkészítése, tárgyalása és megkötése azonban rendszerint már az ügyvezetés körébe tartozik. Hasonlóképpen, ha a taggyűlés elégedetlen az ügyvezető tevékenységével, dönthet az ügyvezető visszahívásáról, de ez nem azonos azzal, hogy a taggyűlés folyamatosan átvenné az ügyvezető döntési jogkörét. 

A taggyűlés és az ügyvezető viszonyát ezért a hatáskörök elhatárolása jellemzi. A taggyűlés a társaság tulajdonosi döntéshozatalának fóruma, míg az ügyvezető a társaság operatív működéséért felel. Ez az elhatárolás biztosítja, hogy a társaság működése egyszerre legyen tagi kontroll alatt és ügyvezetői felelősség mellett irányított.

Az ügyvezető felelőssége:

Az ügyvezető önállóságának egyik legfontosabb indoka a felelősségi rendszerben keresendő. Aki döntési jogkörrel rendelkezik, annak felelősséget is kell viselnie a meghozott döntések következményeiért. Ha az ügyvezető pusztán a tagok utasításait hajtaná végre, miközben a jogszabályok alapján ő tartozna felelősséggel az ügyvezetési tevékenységért, akkor a döntési jogkör és a felelősség elválna egymástól. Ez a társaság működését és a felelősségi viszonyokat is bizonytalanná tenné.

A Ptk. alapján a vezető tisztségviselő az ügyvezetési tevékenysége során a jogi személynek okozott károkért a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség szabályai szerint felel a jogi személlyel szemben. Ez a kft. esetében azt jelenti, hogy az ügyvezető a társaságnak okozott károkért a társasággal szemben tartozhat helytállni. Harmadik személyekkel szemben főszabály szerint a jogi személy felel azokért a károkért, amelyeket a vezető tisztségviselő e jogkörében eljárva okoz. Ha azonban a vezető tisztségviselő a kárt szándékosan okozta, akkor a jogi személlyel egyetemlegesen felel.

Ebből következik, hogy az ügyvezető nem hivatkozhat korlátlanul arra, hogy valamely tag kérésére, elvárására vagy nyomására járt el. Mivel a tag főszabály szerint nem utasíthatja az ügyvezetőt, az ügyvezetőnek önállóan kell mérlegelnie, hogy a kért vagy elvárt magatartás megfelel-e a jogszabályoknak, a társasági szerződésnek és a társaság érdekének. Ha a döntés jogszabálysértő, a létesítő okiratba ütközik, vagy nyilvánvalóan sérti a társaság érdekét, az ügyvezetőnek nem elegendő a tagi akaratra hivatkoznia.

Az ügyvezető felelőssége ezért szorosan összefügg az utasíthatóság tilalmával. Az önálló ügyvezetési hatáskör nem csupán jogosultság, hanem felelősségi helyzet is. Az ügyvezetőnek a társaság érdekében kell eljárnia, és döntéseit úgy kell meghoznia, hogy azok megfeleljenek a jogszerű és felelős társaságirányítás követelményeinek. A társaság érdekével ellentétes tagi kívánság teljesítése adott esetben az ügyvezető polgári jogi felelősségét is megalapozhatja.

Több ügyvezető esetén alkalmazandó szabályok:

A kft.-ben nemcsak egy, hanem több ügyvezető is működhet. Több ügyvezető esetén a Ptk. főszabálya szerint az ügyvezetők önállóan jogosultak az ügyvezetés körében eljárni. Ez azt jelenti, hogy az egyes ügyvezetők külön-külön is hozhatnak ügyvezetési döntéseket, illetve tehetnek a társaság működéséhez kapcsolódó intézkedéseket, ha a létesítő okirat eltérően nem rendelkezik.

A több ügyvezetőből álló ügyvezetés esetében ugyanakkor a törvény belső korrekciós mechanizmust is biztosít. Bármelyik ügyvezető tiltakozhat a másik ügyvezető tervezett vagy már megtett intézkedése ellen. A tiltakozást a taggyűlés bírálja el. Ha az intézkedés még csak tervezett, akkor a taggyűlés döntéséig az nem hajtható végre. Ez a szabály azt szolgálja, hogy az ügyvezetők közötti lényeges szakmai vagy jogi nézeteltérés esetén a társaság legfőbb szerve dönthessen a vitás kérdésben.

A taggyűlés ilyen esetben tehát fontos konfliktusfeloldó szerepet kap, de ez sem jelenti az ügyvezetés általános taggyűlési alárendeltségét. A taggyűlés ilyenkor nem általános utasítási jogot gyakorol, hanem egy konkrét, ügyvezetők közötti vita eldöntésére kap törvényi felhatalmazást. A szabály éppen azt mutatja, hogy az ügyvezetők főszabály szerint önállóan járnak el, és a taggyűlés csak meghatározott esetben avatkozik be az ügyvezetés belső döntési folyamatába.

Több ügyvezető esetén ezért az ügyvezetői önállóság nem szűnik meg, csupán kiegészül az ügyvezetők közötti együttműködés és kölcsönös kontroll követelményével. A tiltakozási jog biztosítja, hogy az egyik ügyvezető ne legyen köteles tétlenül elfogadni a másik ügyvezető társasági érdeket sértő vagy vitatható intézkedését, ugyanakkor a végső döntést ilyen konfliktushelyzetben a taggyűlés hozza meg.

Az egyszemélyes kft. kivételes helyzete:

Az utasíthatóság tilalma alól a Ptk. fontos kivételt állapít meg. Egyszemélyes gazdasági társaságnál az egyedüli tag az ügyvezetésnek utasítást adhat, amelyet a vezető tisztségviselő köteles végrehajtani. Ez a szabály az egyszemélyes kft.-re is alkalmazandó, hiszen ebben az esetben a társaság üzletrészének egésze egyetlen tag tulajdonában áll.

A kivétel oka elsősorban az egyszemélyes társaság sajátos szervezeti helyzetében keresendő, tekintettel arra, hogy nincs többszemélyes tulajdonosi szerkezet, ezért nem merül fel ugyanúgy a tagok közötti érdekütközés veszélye, mint a többszemélyes kft. esetében. Az egyedüli tag gyakorolja a legfőbb szerv hatáskörét, így a törvény szélesebb irányítási lehetőséget biztosít számára, mint a többszemélyes társaság egyes tagjai számára.

Az egyszemélyes kft. esetében fennálló utasítási jog sem jelent korlátlan rendelkezési lehetőséget. Az egyedüli tag utasítása sem irányulhat jogszabálysértő működésre, és nem szolgálhat alapul a társaság vagyonának vagy a hitelezők érdekeinek sérelmére. Az ügyvezető ilyenkor is köteles figyelembe venni a jogszabályokat, a létesítő okiratot, valamint a társaság törvényes működésének követelményeit. 

Az egyszemélyes kft. tehát kivételt képez az általános utasítási tilalom alól, de ez a kivétel nem szünteti meg teljesen az ügyvezető felelősségét. Az ügyvezetőnek az egyedüli tag utasítása mellett is ügyelnie kell arra, hogy eljárása jogszerű legyen. Ez különösen akkor bír jelentőséggel, ha az utasítás a társaság vagyonát, szerződéses partnereit vagy hitelezőit érintheti.

Fizetésképtelenségi helyzet és felszámolási kockázat:

Az ügyvezető felelőssége különös jelentőséget kap akkor, ha a kft. működése során fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet alakul ki. Ilyenkor az ügyvezető döntései már nemcsak a társaság belső működését és a tagok érdekeit érinthetik, hanem a hitelezők kielégítésének esélyeit is. A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) szabályozási célja is abból indul ki, hogy fizetésképtelenséggel fenyegető vagy fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek esetében a hitelezői érdekek védelme kiemelt jelentőségű. Ezért a társaság vagyonával való felelős gazdálkodás ilyen helyzetben fokozott követelményként jelenik meg.

A felszámolási eljárás célja alapvetően az, hogy ha az adós fizetésképtelensége más módon nem rendezhető, a fizetésképtelen gazdálkodó szervezet felszámolás útján megszűnjön, és a hitelezők a törvényben meghatározott rend szerint kielégítést nyerjenek. Ez a szempont az ügyvezető magatartásának értékelésekor is jelentős lehet, mert a társaság vagyonának indokolatlan csökkentése, a hitelezői érdekek figyelmen kívül hagyása vagy a társaság számára hátrányos döntések meghozatala fizetésképtelenségi helyzetben különösen súlyos következményekkel járhat.

A Cstv. 33/A. §-a külön felelősségi szabályt is tartalmaz a gazdálkodó szervezet vezetőjére nézve. Eszerint a vezető tisztségviselő felelőssége akkor merülhet fel, ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően az ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látja el, és ezzel összefüggésben a társaság vagyona csökken, vagy a hitelezői követelések kielégítése más módon meghiúsulhat. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet lényege az, hogy a vezető tisztségviselő előre látja, vagy az adott tisztséget betöltő személytől elvárható gondosság mellett látnia kellene, hogy a társaság esedékességkor nem lesz képes kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket.

Ez a kérdés az ügyvezető utasíthatóságának tilalmával is összefügg. Ha valamely tag a társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetében olyan döntést vár el az ügyvezetőtől, amely a társaság vagyonát csökkenti, indokolatlan üzleti kockázatot jelent, vagy egyes hitelezők érdekeit sértheti, az ügyvezetőnek önállóan kell mérlegelnie a döntés jogszerűségét és következményeit. A tagi akarat követése ilyen esetben sem mentesíti automatikusan az ügyvezetőt a felelősség alól, hiszen a Ptk. alapján a tag főszabály szerint nem utasíthatja az ügyvezetőt, a Cstv. pedig fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben a hitelezői érdekek figyelembevételét is megköveteli.

A felszámolási eljárásra való rövid kitekintés ezért azt erősíti meg, hogy az ügyvezető önállósága nem pusztán belső társasági jogi kérdés. Fizetésképtelenségi helyzetben az ügyvezető döntései a hitelezők érdekeit és a gazdasági forgalom biztonságát is érinthetik, ezért a felelős és jogszerű ügyvezetés követelménye ilyenkor különösen hangsúlyossá válik. Súlyosabb esetben a társasági vagyon hitelezői érdekeket sértő kezelése nemcsak polgári jogi vagy felszámolási jogi következményekkel járhat, hanem büntetőjogi értékelést is kaphat, például hűtlen kezelés vagy csődbűncselekmény formájában.

Büntetőjogi kitekintés: az ügyvezető felelőssége hűtlen kezelés esetén:

Az ügyvezető önállósága nemcsak polgári jogi, hanem büntetőjogi szempontból is jelentőséggel bírhat. A Ptk. szabályozása alapján az ügyvezető a társaság érdekeinek elsődlegessége alapján, önállóan jár el, és ezzel együtt a döntéseiért felelősséget is visel. Ez a felelősség főszabály szerint polgári jogi jellegű, például a társaságnak okozott kár megtérítésére irányulhat. Bizonyos súlyosabb esetekben azonban az ügyvezető magatartása már büntetőjogi értékelést is kaphat.

Az ügyvezető büntetőjogi felelősségének több lehetséges területe is lehet, azonban legszorosabban a hűtlen kezelés bűncselekménye kapcsolódik. A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 376. §-a szerint hűtlen kezelést az követ el, akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és az ebből eredő kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz. A kft. vagyona az ügyvezető szempontjából idegen vagyon, hiszen az nem az ügyvezető saját vagyona, hanem a társaság, mint önálló jogi személy vagyona. Az ügyvezető e vagyonnal kapcsolatban csak a jogszabályok, a létesítő okirat, a taggyűlés jogszerű határozatai és a társaság érdekei szerint járhat el.

A hűtlen kezelés akkor válhat relevánssá, ha az ügyvezető a társaság vagyonát nem rendeltetésszerűen kezeli. Ilyen lehet például, ha a társaság számára nyilvánvalóan hátrányos szerződést köt, indokolatlan kifizetéseket teljesít, a társaság eszközeit saját vagy más személy magánérdekében használja fel, vagy olyan döntést hoz, amely nem üzleti kockázatként, hanem a vagyonkezelési kötelezettség megszegéseként értékelhető. Önmagában egy gazdaságilag utóbb kedvezőtlennek bizonyuló döntés még nem alapoz meg büntetőjogi felelősséget, hiszen a vállalkozási tevékenység természetes velejárója a kockázat. Büntetőjogi felelősség akkor merülhet fel, ha az ügyvezető a rábízott vagyon kezelésére vonatkozó kötelességét megszegi, és ezzel a társaságnak vagyoni hátrányt okoz.

Ez a büntetőjogi szempont közvetlenül kapcsolódik az ügyvezető utasíthatóságának tilalmához. Ha ugyanis az ügyvezető valamely tag informális kérésére vagy nyomására olyan döntést hoz, amely a társaság vagyonát sérti, nem mentesülhet automatikusan arra hivatkozással, hogy a tag akaratát követte. A Ptk. alapján a tag az ügyvezetőt főszabály szerint nem utasíthatja, ezért az ügyvezetőnek önállóan kell mérlegelnie, hogy a kért vagy elvárt magatartás megfelel-e a társaság érdekének és a jogszabályi kereteknek. Amennyiben az ügyvezető ennek ellenére a társaság vagyonát sértő módon jár el, a polgári jogi felelősségen túl akár büntetőjogi következményekkel is számolnia kell.

A büntetőjogi kitekintés tehát megerősíti a Ptk. szabályának jelentőségét. Az ügyvezető önállósága nem kiváltság, hanem felelősségi pozíció. A döntési önállóság azért szükséges, mert a társaság vagyonával kapcsolatos döntések következményeiért az ügyvezető jogilag is felel. A hűtlen kezelés lehetősége pedig arra mutat rá, hogy a társaság érdekeivel ellentétes, vagyoni hátrányt okozó ügyvezetői magatartás a legsúlyosabb esetekben már nem csupán társasági jogi vagy kártérítési kérdés, hanem büntetőjogi relevanciájú cselekmény is lehet. 

Összegzés:

Az ügyvezető utasíthatóságának tilalma a kft. működésének egyik fontos garanciális szabálya. A Ptk. abból indul ki, hogy az ügyvezető nem valamely tag személyes megbízottja, hanem a társaság vezető tisztségviselője, aki a társaság érdekeinek elsődlegessége alapján, önállóan köteles eljárni. Az ügyvezető alá van vetve a jogszabályoknak, a létesítő okiratnak, és a taggyűlés jogszerű határozatainak, de a tag nem utasíthatja, és a taggyűlés sem vonhatja el az ügyvezető hatáskörét. Az ügyvezető önállósága azért szükséges, mert döntéseiért jogi felelősséggel tartozik. A tagok ezzel szemben a társaság legfőbb szervén keresztül, határozatok útján, illetve az ügyvezető megválasztásával és visszahívásával gyakorolhatnak befolyást. Kivételt az egyszemélyes kft. jelent, ahol az egyedüli tag utasítást adhat az ügyvezetőnek, ez azonban nem adhat alapot jogszabályba ütköző vagy a társaság vagyonát sértő magatartásra.

Összességében az ügyvezető utasíthatóságának tilalma a kft.-ben a társaság önálló jogalanyiságát, a döntési és felelősségi viszonyok tisztaságát, valamint a gazdasági forgalom biztonságát szolgálja. A szabály gyakorlati jelentősége abban áll, hogy megakadályozza az informális, felelősséget elmosó tagi beavatkozást, és biztosítja, hogy az ügyvezető a társaság egészének érdekében, jogszerűen és felelősen járjon el. Ha az ügyvezető a társaság vagyonát a társaság érdekeivel ellentétesen, vagyoni hátrányt okozva kezeli, a felelősség súlyosabb esetben már nemcsak polgári jogi, hanem büntetőjogi természetű is lehet. 

Források:

a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény

Vékás Lajos, In: Gárdos Péter, Vékás Lajos (szerk.): Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez

a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény

a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény