Szindikátusi szerződés és a diszpozitív társasági jog viszonya

A szindikátusi szerződés ún. „atipikus szerződés”, azaz jogszabály nem nevesíti, nem állapít meg rá külön szabályokat. A 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (a továbbiakban: Ptk.) 6:59. § (2) bekezdése alapján, a típusszabadság értelmében – a jogszabályba ütközés tilalmának betartásával – az atipikus szerződések, megállapodások tetszőleges tartalommal köthetők, és a szerződések általános szabályai rájuk is irányadók.

A szindikátusi szerződés alatt a létesítő okirattól elkülönült, de azzal szoros kapcsolatban álló, a szerződési szabadság elve alapján a gazdasági társaság minden tagja, egyes tagjai vagy adott esetben akár harmadik személyek részvételével létrehozott együttműködési jogviszonyt értünk, amely alapján a felek a társaság alapításával, működtetésével, megszüntetésével kapcsolatban vállalnak a létesítő okirat keretein túlmutató kötelezettségeket, és alapítanak jogokat.

Egyértelműen kijelenthető, hogy a szindikátusi szerződésnek minden egyes esetben összhangban kell lennie a kógens társasági jogi szabályokkal, illetve normákkal. Abban az esetben amikor ez nem állapítható meg, úgy ennek a szankciója tipikusan az, hogy a szindikátusi szerződés érvénytelen, a kógens normával ütköző szindikátusi szerződéses tartalom pedig semmis. A szindikátusi szerződés érvényességének vizsgálata során pontosan meg kell azt vizsgálni, hogy az adott norma kógens vagy diszpozitív jellegű-e.

A Ptk. a diszpozitivitás határait öt kritérium megjelölésével vonja meg: a jogi személy tagjai, illetve alapítói nem térhetnek el a Ptk.-ban foglaltaktól, ha:

1. az eltérést a Ptk. tiltja;
2. az eltérés a jogi személy hitelezőinek jogait nyilvánvalóan sérti;
3. az eltérés a jogi személy munkavállalóinak jogait nyilvánvalóan sérti;
4. az eltérés a tagok kisebbségének jogait nyilvánvalóan sérti;
5. az eltérés a jogi személyek törvényes működése feletti felügyelet érvényesülését akadályozza.

Valójában a fenti összes felsorolt esetben szükséges a külön jogértelmezés abban a tekintetben, hogy az adott társasági jogi norma jellegét meg lehessen határozni. Tekintettel arra, hogy a jogalkotó általánosan megteremtette az eltérés lehetőségét azzal, hogy a diszpozitivitást a Ptk. rendszerében alapelvi szintre emelte, a kogencia megtartása érdekében a diszpozitivitás mint főszabály megjelent a társasági jogban is.

Kiváló példa diszpozitív szabályra a Ptk. 3:88. § (2) bekezdése, mely kimondja, hogy „a társaság nyeresége a tagokat vagyoni hozzájárulásuk arányában illeti meg, és a veszteséget is ilyen arányban kell viselniük”. Ebben az esetben a tagok társasággal szemben fennálló, továbbá az egymás közötti jogviszonyaikról van szó. Ezt szabályt csak akkor kell alkalmazni, amennyiben a felek ettől a szabálytól akár a társasági, akár a szindikátusi szerződésben el nem tértek.

A Ptk. 3:88. § (2) bekezdése szerinti kógens norma mondja ki (tiltja) viszont azt, hogy „semmis a létesítő okirat azon rendelkezése, amely valamely tagot a nyereségből vagy a veszteség viseléséből teljesen kizár”. A rendelkezés csak a létesítő okiratra vonatkozik kifejezetten, de ez a szabály a szindikátusi szerződésre is alkalmazandó. Egyértelműem megállapítható, hogy ettől a rendelkezéstől sem a létesítő okiratban, sem a szindikátusi szerződésben eltérni, nem lehet.

Abban az esetben, ha egy társasági jogi szabály kógens jellege megállapítható és a szindikátusi szerződés rendelkezései ennek ellentmondanak, akkor a szindikátusi szerződést vagy annak a vonatkozó (a társasági jogi szabállyal ellentétes) részét, illetve részeit érvénytelennek kell tekinteni.

A diszpozitív szabályozás jól körülhatárolható lényege, hogy a felek szabad keretek között, tehetnek olyan jognyilatkozatokat, amelyekben jogszerűen eltérhetnek a törvényi szabályozástól. Ezzel szemben a Ptk. két olyan előírást is tartalmaz, amely látszólag megtiltja, hogy a szindikátusi szerződésben el lehessen térni a diszpozitív társasági jogi előírásoktól.

A Ptk. 3:4. § (2) bekezdése szerint „a jogi személy létrehozásáról a személyek szerződésben, alapító okiratban vagy alapszabályban szabadon rendelkezhetnek, a jogi személy szervezetét és működési szabályait maguk állapíthatják meg”, tehát a tagok a létesítő okiratban eltérhetnek a Ptk. jogi személyekre vonatkozó szabályaitól.

A részvénytársaság vonatkozásában a Ptk. 3:250. § (2) bekezdése alapján a részvénytársaság alapítói „érvényesen az alapszabályban rendelkezhetnek” olyan kérdésekről, mint „az egyes részvényfajtákhoz, részvényosztályokhoz, illetve részvénysorozatokhoz kapcsolódó jogokról és a részvényekhez fűződő egyes jogok esetleges korlátozásáról”, illetve a „részvények átruházásának korlátozásáról vagy annak a részvénytársaság beleegyezéséhez kötéséről”.

A fenti jogszabályok arra engednek következtetni, hogy a szindikátusi szerződés a diszpozitív társasági jogi normáktól sem térhet el, az eltérés lehetősége kizárólagos jelleggel a létesítő okirat esetében biztosított.

Egyes jogirodalmi értelmezések szerint a „Ptk. vonatkozó rendelkezései csakis a társasági jogi hatályú eltérésre vonatkozhatnak, a szerződő felek között kötelmi jogi hatállyal való eltérésnek semmilyen akadálya nincs. A szindikátusi szerződés léte és tartalma a szerződése szabadságon nyugszik. A szerződéses szabadság korlátozása a stricta interpretatio hatálya alá esik, azaz a fenti normákat nem lehet kiterjesztően értelmezni, mert az a szerződéses szabadságot aránytalan és indokolatlan mértékben korlátozná.”

Ha a társasági jogban a diszpozitivitás az alapelv, akkor az eltérés lehetőségét szabályozó norma e rendelkezései is diszpozítivak, azaz el lehet tőlük térni.

A Ptk. 3:250. §-a kógensnek minősíthető, hiszen az érvényes eltérés lehetőségét szabályozza. Ez azonban a Ptk. 3:4. § (2) bekezdés diszpozitivitását hangsúlyozza, mert ha ez a szabály kógens lenne, nem lenne szükség a 3:250. § (2) bekezdés kifejezetten tiltó rendelkezésére. Ugyanakkor a Ptk. 3:250. § (2) bekezdésének kógenciája is felvethet kérdéseket, így a joggyakorlatnak kell tisztáznia, hogy mi e normák pontos tartalma.

A szindikátusi szerződés a kötelmi jog logikája mentén közelíti meg a társasági jogot, ezért kell a „felek tartalomalakító szabadságának elvileg és általánosan is teret engedni, és azt kötelező előírásokkal csak ott korlátozni, ahol arra nyomós indokok szolgálnak” [Vékás Lajos: Szerződési jog. Általános rész, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2016, 44. o.].

A szerződéses szabadság alapelvével ellentétes az az értelmezés, amely a Ptk. 3:4. § (2) bekezdésének és a 3:250. § (2) bekezdésének vonatkozó előírásait kógensnek nyilvánítja.

A létesítő okiratba való foglalást, mint érvényességi feltételt egy olyan jogi normának kellene előírnia, amely egyértelmű, és nem hagy maga után jogbizonytalanságot. Valahányszor kétely merül fel egy jogszabály kógens vagy diszpozitív jellege kapcsán, a jogbiztonság elve egyértelmű értelmezési szabályt követel meg. A Ptk. 6:59. § (2) bekezdése szerint „A felek szabadon állapíthatják meg a szerződés tartalmát. A szerződéseknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályaitól egyező akarattal eltérhetnek, ha e törvény az eltérést nem tiltja”. A Ptk. 3:4. § (2) bekezdése a jogirodalomban uralkodó álláspont szerint ilyen tiltó normának nem minősíthető, tekintettel arra, hogy nem eléggé egyértelmű, jellegét tekintve diszpozitív törvényi előírásról van szó.

A Kúria egy eseti ügyben – a létesítő okirat (nem szindikátusi szerződés) és a Ptk. viszonyát vizsgálva – azt állapította meg (ÍH 2017.65.), hogy a jogi személyek tagjai a Ptk. 3:4. § (3) bekezdésében tételesen felsorolt eseteken kívül a tagok egymás közötti és a jogi személyhez fűződő viszonyára, valamint a jogi személy szervezetére és működésére vonatkozó diszpozitív szabályaitól kizárólag a létesítő okiratba foglaltan térhetnek el egyező akarattal. Ennek hiányában a létesítő okiratban eltérően nem szabályozott minden egyes kérdésben a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. Gazdasági társaság esetén a Ptk.-nak a legfőbb szerv összehívásával, megtartásával, határozatképességével, határozathozatalával kapcsolatos rendelkezéseinek megsértése az utólagos megerősítés hiányában olyan súlyos jogszabálysértésnek minősül, amely az arra jogosult által a társasági határozat felülvizsgálata iránt indított perben a társasági határozat hatályon kívül helyezését vonja maga után [2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:4. §, 3:111. § (3) bekezdés]

A Győri Ítélőtábla korábban már megállapította, hogy a törvény eltérést engedő, diszpozitív szabályaitól a szindikátusi szerződésben is el lehet térni [Győri Ítélőtábla, Pf.II.20.010/2007/4.].

Az a megközelítés, amely szerint a társasági jog diszpozitív szabályaitól nem csak a létesítő okiratban (alapszabály, társasági szerződés), hanem a szindikátusi szerződésben is el lehet térni, kezd megerősítést nyerni a bíróság, illetve a jogalkalmazói gyakorlatban is, remek példa erre a Kecskeméti Törvényszék P. 21.715/2021/64. számú ítélete: „Nem állapítható meg a jogszabályba ütközés azon oknál fogva sem, hogy a nyereség-részesedésből bizonyos tagot a felek megállapodásukkal kizártak, ugyanis az I-II. r. alperesek által hivatkozott név 6 tagsági viszonya 2017. évet megelőzően megszűnt. név 6 tagsági jogviszonya 2015. március 20. napjától 2016. március 8. napjáig állt fenn, így a nyereség 2017-2021. évi felosztását név 6 kültag tagsági jogviszonya nem érinti.”, melyet a másodfokú bíróság, a Szegedi Ítélőtábla Pf. 20.336/2023/9. számú ítélete is megerősít: „Az elsőfokú ítéleti megállapításokkal egyezően nem vitatták, hogy a társasági nyereségből való részesedés szindikátusi szerződés útján a törvényi szabályozástól eltérően meghatározható a szerződési szabadság adta lehetőség keretei között.”

Összegzésképpen tehát megállapítható, hogy a felek a szindikátusi szerződésben például megállapodhatnak abban, hogy az egyébként 40 % mértékű részesedéssel rendelkező tag vagy részvényes a nyereségből (osztalékból) 60 % mértékű osztalékban részesül (eltérve ezzel a Ptk. osztalékfizetési szabályaitól), azonban a szindikátusi szerződésben sem megengedett az, hogy a nyereségből vagy a veszteség viseléséből teljesen kizárjanak egy tagot, vagy egy részvényest adott esetben, hiszen ezt a Ptk. kifejezetten tiltja. (Természetesen az eltérés lehetőségeinek vizsgálatakor minden esetben figyelemmel kell lenni a fenti i-v. pontokban felsorolt egyéb eltérést nem engedő kritériumokra is, nem csak a Ptk. tiltó rendelkezéseire, így például részletesebben meg kell vizsgálni azt az esetet, ha egy kft. 90 %-os tulajdonosa 10 %-ban részesül az osztalékból, és a 10 %-os tulajdonosa pedig 90 %-ban, mert egy sikeres korlátozott tagi felelősség áttörése esetén csorbulhatnak a hitelezői jogok).

Ugyan precedens értékű bírósági határozat még nem született e témakörben, azonban egyezően a fentebb már hivatkozott Győri és Szegedi Ítélőtáblai döntésekkel, osztjuk azon álláspontot, hogy a szindikátusi szerződésben a szerződő felek eltérhetnek a Ptk. társasági jogi normáitól, amennyiben azok diszpozitív jellegűek és egyéb eltérést nem engedő körülmény sem áll fel (pl. hitelezővédelem), illetőleg olyan kérdés rendezéséről van szó, amiről a létesítő okiratban nem rendelkzetek a felek.

Források:

2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről

Veress Emőd: Akadémiai doktori értekezés tézisei (Budapest, 2021)

Veress Emőd: A szindikátusi szerződés ütközése a társasági jogi normákkal és a társasági szerződéssel (MJ, 2018/9., 510-519. o.)

Sárközy Tamás: Még egyszer a Ptk. jogi személy könyve állítólagos diszpozitivitásáról (GJ, 2015/11., 8-14. o.)

Kecskeméti Törvényszék P. 21.715/2021/64.

Szegedi Ítélőtábla Pf. 20.336/2023/9.

Győri Ítélőtábla, Pf.II.20.010/2007/4.