A teljesítés lehetetlenülése és annak jogkövetkezményei

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.)  a szerződésszegés egyéb esetei fejezet alatt szabályozza a szerződés teljesülésének lehetetlenné válását. A jogirodalom érdekbeli, fizikai és jogi lehetetlenülést különböztet meg, azonban a lehetetlenülésre vezető körülményeket tételesen nem sorolja fel.

Érdekbeli a lehetetlenülés, ha a szolgáltatás természetileg lehetséges ugyan, jog szerint mégis lehetetlen, mert ellentmond a méltányosságnak, azaz a szerződéskötés után állt be olyan előre nem látható változás a körülményekben, amelynek következtében a kötelezett csak rendkívüli nehézségekkel vagy tőle el nem várható aránytalan megterheléssel tudná a kötelezettségeit teljesíteni. „Ez azonban csak rendkívüli esetekben állhat meg, jogrendszerünk ugyanis főszabály szerint nincs azon az állásponton, hogy a szerződés csak akkor kötelez, ha a megkötéskor fennállott körülmények lényegében fennmaradtak. Ezért a szerződéskötéskor fennállott körülmények megváltozása - ha ennek ellenkezőjét nem kötötték ki - a szolgáltatási kötelezettséget nem befolyásolja.”

„A teljesítés természetbeni, fizikai okból bekövetkező lehetetlenné válása a lehetetlenülés legalapvetőbb esetköre, amelyről akkor beszélhetünk, ha valamilyen fizikailag is megjelenő akadály miatt nem lehetséges a vállalt teljesítés, ha a szerződés tárgya vagy alanya megsemmisül, elpusztul vagy hozzáférhetetlenné válik.” A szolgáltatandó tárgy megsemmisülése egyedileg meghatározott dolgok esetén vezethet lehetetlenüléshez, a fajlagosan (minőség és mennyiség szerint) meghatározott dolgoknál fizikai lehetetlenülés általában nem következhet be, mert egyes darabok megsemmisülése nem zárja ki a teljesítést a fajta más egyedeivel.

Jogi lehetetlenülés esete akkor áll fenn, amikor egy jogszabályi változás vagy egyéb jogi akadály miatt nem lehetséges többé a teljesítés. A jogi lehetetlenülés alapja az, hogy „…. egy szerződést, amely alapján olyasmit kell tenni, ami közben jogellenessé vált, nem lehet a jog által kikényszeríteni. Nem lehet felróható valami olyannak az elmulasztása, amelynek a megtételét a törvény tiltja.” Jogi akadály lehet a jogszabályváltozás, az új szabályozás által egy addig gyakorolt jog további gyakorlásának tilalma vagy jövőre nézve történő szűkítése (pl. építési tilalom vagy korlátozás bevezetése az önkormányzat részéről).

A bírói gyakorlat alapján a teljesítés lehetetlenülése a szerződéses szolgáltatás végleges és teljes körű nem teljesíthetőségét feltételezi, azonban, ha a szolgáltatás teljesítése már a szerződés megkötésekor fennálló fizikai okból vagy a jogszabályi rendelkezések miatt fogalmilag kizárt, úgy a szerződés lehetetlen célra irányul, ezért a Ptk. 6:107 § (1) bekezdése alapján eleve semmis.

Lehetetlenülésről tehát akkor beszélünk, ha a szerződés megkötését követően következik be a szolgáltatás teljesítését lehetetlenné tevő ok, amelynél fogva a Ptk. 6:179. §-a szerint a szerződés megszűnik.

A lehetetlenülés további jogkövetkezményei szempontjából lényeges különbség van aszerint, hogy a teljesítés a felek ellenőrzési körén kívül felmerült, elháríthatatlan és előre nem látható okból vált lehetetlenné, vagy a meghiúsulás olyan okból következett be, amelyért valamelyik (vagy mindegyik) fél felelős.

Az első esetkör az ún. objektív lehetetlenülés. Ekkor a megszűnt szerződés alapján nyújtott szolgáltatásokkal el kell számolni.

Ha azonban a teljesítés lehetetlenné válásáért az egyik fél felelős, úgy a másik fél szabadul teljesítési kötelezettsége alól, a felelős fél pedig kártérítéssel tartozik. A teljesítés lehetetlenné válásáért a fél akkor felelős, ha a kontraktuális kártérítésért való felelősség kimentési feltételei az ő vonatkozásában nem teljesülnek: vagyis nem tudja bizonyítani, hogy a meghiúsulás oka az ellenőrzési körén kívüli, előre nem látható és elháríthatatlan körülmény volt.

Ha a teljesítés lehetetlenné válásáért mindkét fél felelős, a szerződés megszűnik, és a felek a lehetetlenné válásból eredő kárukat a közrehatás arányában követelhetik egymástól.

„A szerződésszegésért való felelősség alóli kimentés objektív természete folytán a felelősség arányának meghatározása szempontjából nem a felek felróhatóságának, hanem a meghiúsuláshoz vezető oksági folyamatban az ellenőrzési körükhöz tartozó közrehatás arányának van jelentősége. Ha például a felek között a szerződés meghiúsulásában való közrehatás 30–70 százalékos volt, akkor a kisebb mértékben közreható fél a másiktól a saját teljes kárának a 70 százalékát, a másik, a nagyobb mértékben közreható fél pedig a partnerétől az ő teljes kárának a 30 százalékát követelheti. Lehetséges természetesen, hogy az egyik fél kárának 70 százaléka összegszerűségében alacsonyabb, mint a másik fél kárának a 30 százaléka.”

A teljesítés lehetetlenné válása következtében a feleket értesítési kötelezettség terheli, azaz a teljesítés lehetetlenné válásáról tudomást szerző fél erről a másik felet attól függetlenül köteles haladéktalanul értesíteni, hogy a lehetetlenné válás oka az érdekkörében merült fel, illetve azért terheli-e felelősség. Ezzel megóvhatja a másik felet attól, hogy a szerződés teljesítésében bízva további felesleges költségei, kiadásai keletkezzenek.

Forrás:

a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény

Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez

Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.20.415/2013/3 számú ítélete

BH 2023. 215

Miskolczi Bodnár Péter: Érdekbeli lehetetlenülés és a bírói szerződésmódosítás, Jogtudományi Közlöny 2024/5; 213-223. oldal

ELTE Digitális Intézményi Tudástár _ https://edit.elte.hu/xmlui/handle/10831/34757