A munkahelyi e-mail fiók ellenőrzésével kapcsolatban az Európai Parlament és a Tanács (EU) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2016/679 rendelet (a továbbiakban: GDPR-rendelet) szerinti adatvédelmi munkacsoport és az adatvédelmi felügyeleti hatóságok tevékenysége, valamint a bírósági joggyakorlat nyomán kiterjedt adatvédelmi joggyakorlat alakult ki.
A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012.
évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 11/A. § rendelkezése
szabályozza a munkavállaló ellenőrzésére vonatkozó általános
szabályokat, amely szerint a „munkavállaló a munkaviszonnyal összefüggő
magatartása körében ellenőrizhető”,
azaz a jogszabály egyértelműen kizárja a munkavállaló magánéletéhez fűződő
magatartásának munkáltató általi ellenőrzését.
Az Mt. 11/A. § (2) bekezdése
főszabállyá teszi azt, hogy eltérő megállapodás hiányában a munkavállaló a
munkáltató által a munkavégzéshez biztosított információ-technológiai eszközt,
rendszert kizárólag a munkaviszony teljesítése érdekében használhatja. Fontos
megjegyezni, hogy az Mt. 11/A. § (5) bekezdése szerint, amennyiben a felek
megállapodása alapján a munkavállaló a munkaviszony teljesítése érdekében saját
számítástechnikai eszközt használ, úgy a munkáltató ellenőrzése során a
munkaviszony teljesítéséhez használt számítástechnikai eszközön tárolt, a
munkaviszonnyal összefüggő adatokba betekinthet.
A Nemzeti Adatvédelmi és
Információszabadság Hatóság (a továbbiakban: NAIH) 2019/51/11.
számú határozata alapján a GDPR-rendelet fogalommeghatározásai szerint a
munkahelyi e-mail-fiók adattartalma személyes adatnak, a személyes adaton
elvégzett bármely művelet pedig adatkezelésnek minősül. Az adatkezelés
jogszerűségének elbírálásakor annak van jelentősége, hogy az adatkezelésre a
munkavállaló munkaviszonyával összefüggő magatartása körében került-e sor, vagy
sem, hiszen az Mt. 11/A. (3) bekezdése kimondja, hogy a munkáltató ellenőrzése
során a munkaviszony teljesítéséhez használt számítástechnikai eszközön tárolt,
a munkaviszonnyal összefüggő adatokba tekinthet be.
A jogi szabályozás alapján mindaddig,
amíg a munkáltató és a munkavállaló eltérően nem állapodik meg, abból kell
kiindulni az ellenőrzés során, hogy a számítástechnikai eszközt a munkavállaló
kizárólag munkavégzés céljára használhatja. Ettől függetlenül a megállapodás
ellenére is sor kerülhet magáncélú használatra, ami eredményeképpen a
munkáltató részéről személyes adatok kezelésére kerülhet sor azáltal, hogy a
céges postafiókban munkavégzéssel össze nem függő személyes adatok kerülnek
tárolásra.
A NAIH 2019/769 számú
határozatában akként rendelkezik, hogy „ha a munkavállaló magánlevelezést
folytat a társaság által rendelkezésre bocsátott munkaeszközön és annak
rendszerében, úgy az adatkezelés célját nem a munkáltató határozza meg, hanem
maga a munkavállaló. Ez azt jelenti, hogy a magáncélú használat során, tehát
amikor a munkavállaló harmadik személynek küld ki levelet „céges” e-mail
címéről maga is adatkezelővé válik a harmadik személyek személyes adatai
tekintetében. Ez a körülmény találkozik azzal a ténnyel, hogy a céges
e-mail-fiók, valamint a rendszer működtetése a munkáltató feladata és
hatásköre, amely során a személyes adatokat tároló eszköz feletti rendelkezési
jogát a munkáltató nem veszti el, így a magáncélú adatok tekintetében ezért adatkezelő
marad.”
A munkahelyi e-mail fiók
ellenőrzésére bizonyos konkrét szabályok szigorú betartása mellett, legitim cél
és jogalap mellett kerülhet sor abban az esetben is, ha az adatokat a
munkavállaló jogosulatlanul tárolja az adott eszközön.
A kialakult joggyakorlat a munkáltató
jogos érdekét tekinti az adatkezelés megfelelő jogalapjának, azonban ez
előtt is előzetesen el kell végeznie a munkáltatónak egy úgynevezett érdekmérlegelési
tesztet, amelyben - mindig az adott eset konkrét tényei alapján, - megfelelően
alá kell támasztania a jogos érdeke fennállását és annak elsőbbségét a
munkavállaló érdekeivel szemben. Az érdekmérlegelési teszt kimenetele számos
tényező függvénye (pl. a munkáltató jogos érdekének súlya, az ellenőrizni
kívánt eszköz, az ellenőrzés időtartama, intenzitása, az ellenőrizni kívánt
munkavállaló pozíciója, feladatköre stb.).
Adatkezelésre csak akkor kerülhet
sor, ha a két érdek összevetése alapján az állapítható meg, hogy a munkáltató
adatkezeléshez fűződő érdeke elsőbbséget élvez a munkavállaló adatvédelemmel
kapcsolatos jogaival, érdekeivel és szabadságaival.
Az ellenőrzés során az
adatvédelmi elvekre, különösen a célhoz kötöttség és az adattakarékosság elvére
is tekintettel kell lenni. Az információs önrendelkezési jogról és az
információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Info
törvény) 4. § (1)-(2) bekezdése alapján a személyes adat kizárólag meghatározott
célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében kezelhető azzal,
hogy az adatkezelésnek minden szakaszában meg kell felelnie az adatkezelés
céljának, az adatok felvételének és kezelésének tisztességesnek és törvényesnek
kell lennie. Csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának
megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas és az is csak a cél
megvalósulásához szükséges mértékben és ideig kezelhető. Összességében tehát csak
olyan adat ellenőrizhető, amely az ellenőrzés céljához szükséges, ha az
lényeges, ha az adat kezelése nélkül nem lenne lehetséges a munkaviszony
létesítése, fenntartása, megszűnése.
A NAIH több határozatában is megállapítja,
hogy a munkahelyi ellenőrzéssel összefüggő adatkezelésnél a tisztességes
adatkezelés elvéből az következik, hogy az ellenőrzés során főszabályként
biztosítani kell a munkavállaló jelenlétét. „Ha a munkavállaló jelenléte nem
biztosítható, abban az esetben is egyrészt tájékoztatást kell nyújtani a
munkavállaló számára a tervezett munkáltatói intézkedésről, másrészt
lehetőséget kell biztosítani számára arra is, hogy ha ő nem is tud jelen lenni,
helyette meghatalmazottja vagy képviselője legyen jelen az ellenőrzésnél. Ha az
előzetes tájékoztatás ellenére sem az érintett munkavállaló, sem
meghatalmazottja nincs jelen, a munkáltatónak mindent meg kell tennie annak
érdekében, hogy az ellenőrzés körülményei olyan módon legyenek rögzítve, hogy
annak pontos menete, az annak során megismert adatok köre, azaz a ténylegesen
elvégzett adatkezelési műveletek, és azok jogszerűsége utólag ellenőrizhető
legyen.”
„Fontos hangsúlyozni továbbá,
hogy az elszámoltathatóság elvével összhangban a munkáltatónak igazolnia kell
tudni a fenti összetett követelményrendszernek való megfelelést, ami
egyértelművé teszi, hogy a gyakorlatban az előzetes dokumentáció (szabályzat, tájékoztató,
utasítás, eljárásrend stb.) megléte a technikai eszközök munkahelyi
ellenőrzésének elengedhetetlen feltétele.” Ezen előzetes dokumentáció szükségességét
támasztja alá a NAIH azon álláspontja is, miszerint „a munkáltatónak már
előzetesen, a céges e-mail fiókok használatának, ellenőrzésének
szabályairól szóló belső szabályzat megalkotása során meg kell határoznia azt,
hogy milyen céljai, érdekei miatt kerülhet sor az e-mail fiók ellenőrzésére.”
Fentiek alapján indokolt a munkavállaló munkahelyi e-mail használatára és annak ellenőrzésére vonatkozó szabályokról a munkavállalói adatvédelmi szabályzatban rendelkezni, ideértve a munkaviszony megszűnésekor és azt követően fennálló e-mail ellenőrzésekre vonatkozó szabályokat is, hiszen gyakori eset az, hogy a munkavállaló a munkaviszonyának megszűnését követően fordult a hatósághoz a munkáltató adatvédelmi jogsértése miatt.
Források:
Az Európai Parlament és a Tanács
2016. április 27-i (EU) 2016/679 Rendelete a természetes személyeknek a
személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok
szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről
2011. évi CXII. törvény az információs
önrendelkezési jogról és az információszabadságról
2012. évi I. törvény a munka
törvénykönyvéről
Nagykommentár a munka
törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényhez
NAIH tájékoztatója a munkahelyi
adatkezelések alapvető követelményeiről (2016.11.15.)
NAIH/2019/51/11 számú határozata
NAIH/2019/769 számú határozata