A védjegy az árujelzők egy típusa. Célja, hogy egyes árukat és szolgáltatásokat beazonosítson, valamint, hogy biztosítsa megkülönböztethetőségüket más áruktól és szolgáltatásoktól. A hétköznapok során gyakran találkozhatunk védjegyekkel logók és márkajelzések formájában. Fontos kiemelni, hogy védjegyként szolgálhat maga a termék megnevezése is.
Ahhoz, hogy egy megjelölés védjegyként szolgálhasson, alkalmas legyen védjegyoltalomban részesítésre két feltételnek kell megfelelnie: alkalmasnak kell lennie arra, hogy valamely árut vagy szolgáltatást megkülönböztessen mások áruitól vagy szolgáltatásaitól, valamint ábrázolhatónak kell lennie a védjegylajstromban olyan módon, hogy abból egyértelműen és pontosan kiderüljön, hogy az oltalom mire vonatkozik.
A jelenleg hatályos szabályozás alapján védjegyként szolgálhat bármely olyan ábrázolási forma, amely alkalmas a védjegy megjelenítésére. Ezt megelőzően a jogszabály a védjegyet kizárólag grafikai ábrázolásként határozta meg. Amennyiben egy megjelölés beleütközik a törvényben meghatározásra került kizáró okok valamelyikébe, úgy nem szolgálhat védjegyként, nem részesülhet védjegyoltalomban. A törvényben meghatározásra került kizáró okok például amennyiben a megjelölés személyiségi jogokat sért, közrendbe, közerkölcsbe ütközik, összetéveszthető egy korábbi védjeggyel, illetve megtévesztésére alkalmas.
Védjegyoltalomban részesülhet a megjelölések számos típusa. A védjegytípusok közül a legelterjedtebb a szóvédjegy, az ábrás védjegy, valamint ábrás szóvédjegy. A védjegy maga állhat egy szóból vagy szóösszetételből, valamint védjegyet képezhet egy személyi név vagy jelmondat is.
- Az ábrás védjegyek meghatározott színes vagy fekete-fehér mértani alakzatokból, képekből és ezek összetételéből állnak és gyakori az ábrákat és szavakat, szóösszetételeket egyaránt tartalmazó összetett megjelölést tartalmazó ábrás védjegy is;
- a tanúsító védjegy a védjegyek speciális formája, kifejezetten az adott áru vagy szolgáltatás minőségét, egyéb jellemzőjét (pl. gyártási mód, származási hely, összetétel) tanúsítja – ide tartozik például a ,,Hazai Termék” megjelölés – és ezáltal különbözteti meg más áruktól és szolgáltatásoktól;
- az együttes védjegy, mint speciális védjegytípus, valamely egyesület, köztestület vagy egyesülés tagjainak áruit vagy szolgáltatásait különbözteti meg. Az együttes védjegy jogosultja az egyesület, köztestület vagy egyesülés, de a védjegyet a tagok is jogosultak használni.
A gyári vagy kereskedelmi védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására 1957. június 15. napján létrejött a Nizzai Megállapodás (röviden: Megállapodás). A Megállapodás 45 osztályt (34 áru- és 11 szolgáltatási osztály) tartalmaz, amely felsorolja mindazokat a termékeket és szolgáltatásokat, amelyek vonatkozásában védjegyoltalom kérhető. Mindegyik osztályhoz tartozik egy fejezetcím (heading), amely összefoglalja az adott osztályba tartozó áru- vagy szolgáltatási kört. A védjegybejelentés árujegyzékének kialakítása során az általános kifejezéseket – beleértve a nizzai osztályozás fejezetcímeiben szereplő általános fogalmakat – úgy kell értelmezni, hogy azokba a kifejezés szó szerinti jelentése által egyértelműen jelölt áruk és szolgáltatások tartoznak.
Megjelölés védjegyoltalomban a védjegybejelentéssel és az illetékes hatóság általi védjegylajstromba vétellel részesülhet. Az áru megkülönböztetésére alkalmas megjelölés (például márkanév, cégnév, honlapcím) használata önmagában nem szolgál automatikusan a védjegyoltalom alapjául. Ezen védjegynek nem minősülő megjelölések egyéb módon, például kereskedelmi névként élvezhetnek jogi oltalmat.
A védjegyoltalom a bejelentés napjára visszamenőleg jön létre. A védjegybejelentést egy adott országra vonatkozóan nemzeti védjegybejelentéssel lehet megtenni. Magyarországon a védjegybejelentések a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala hatáskörébe tartoznak. Védjegyoltalomban a megjelölés – a nemzeti bejelentésen túl – nemzetközi védjegybejelentéssel vagy Európai Uniós védjegybejelentéssel részesülhet. A védjegyoltalom ideje a bejelentéstől számított 10 (tíz) évig tart, amely további 10-10 (tíz-tíz) éves időtartamra megújítható.
A védjegy jogosultja a védjegy lajstromba vétele esetén – néhány törvényi kivételtől eltekintve – kizárólagosan használhatja a védjegyet az érintett áruk és szolgáltatások tekintetében. A védjegy jogosultja döntheti el továbbá azt is, hogy a védjegy használatára másnak engedélyt ad-e. A védjegy jogosultja felléphet mindazokkal szemben, akik a védjegyet jogosulatlanul használják (bitorolják).
Kiemelten fontos hangsúlyozni, hogy a védjegyet nem elég bejegyeztetni, azt használni is kell. Amennyiben a jogosult a lajstromozás napjától számított 5 (öt) éven belül nem kezdi meg a védjegy tényleges használatát, vagy a használatot 5 (öt) éven át megszakítás nélkül elmulasztja, úgy adott esetben az ellenérdekű fél kérheti a védjegy törlését is.
Az árujelzők oltalmának XX. századi változásai során felmerült az igény, hogy egyes különösen ismert és híres védjegyek a klasszikus védjegyoltalomnál szélesebb körű oltalmat érdemelnek, és ezt nemcsak versenyjogilag, hanem a védjegyjogban is biztosítani kellene. Ezen védjegyek hírneve jelentős befektetéssel és munkával épül fel, amelyre tekintettel a jognak fokozott védelemben kell részesítenie. Az Amerikai Egyesült Államokban végbement jogfejlődés a hírneves (famous) védjegyek felvizezés (dilution) elleni védelmét eredményezte.
Európában a jó hírű védjegyek (trademarks having a reputation) számára biztosított, a hagyományosnál szélesebb körű oltalom alakult ki az európai közösségi védjegyjogi 89/104/EGK irányelv 4. cikk (3) bekezdés és 4. cikk (4) bekezdés a) pont).
A védjegyekről szóló 1969. évi IX. törvény – áttörve a lajstromozáshoz és az árujegyzékhez kötöttség alapelvét – bevezette a közismert védjegyet, amely lajstromozásától függetlenül egy későbbi azonos vagy az összetéveszthetőségig hasonló megjelölést az árujegyzéktől függetlenül kizárt a védjegyoltalomból. Azonban a közismert védjegy által biztosított kizárólagos oltalmi kör gyakorlatilag nem volt nagyobb annál, mint ami közönséges lajstromozott védjegyként, illetve lajstromozatlan megjelölésként az utánzás tilalma alapján megillette volna.
A joggyakorlat szigorú követelményt állított a közismert védjeggyel szemben; annak belföldön a vásárlók széles körében huzamosabb idő óta általánosan ismertnek kellett lennie valamely konkrét termékkel kapcsolatban. Közismertnek minősültek többek között a következő védjegyek: Coca-Cola, Herz, Pick, Trabant, Dacia, Mercedes-csillag. Nem ismerték el azonban a belföldi közismertségét a Hard Rock Cafe nem lajstromozott megjelölésnek (BH 1994/477). többek között ez is mutatja, hogy a közismertség nem elegendő, a lajstromozásra is szükség van.
A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény – figyelemmel az európai közösségi jogszabályokra – újraszabályozta az ún. hírneves védjegyek oltalmát. Az közismert védjegyet a „jó hírű” védjegy váltotta fel, amely szélesebb körű védjegyoltalomban részesül.
forrás:
A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény
https://www.sztnh.gov.hu/hu/mit-jelent/mi-a-vedjegy
https://www.sztnh.gov.hu/hu/szakmai-oldalak/vedjegyoltalom/osztalyozas/nizzai
https://euipo.europa.eu/ohimportal/hu/web/guest/trade-marks-examples