Panasztörvény
A panaszokról, a közérdekű bejelentésekről, valamint a visszaélések bejelentésével összefüggő szabályokról szóló 2023. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Panasztörvény, vagy Törvény) 2023. július 24. napjával lépett hatályba, és a panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szóló 2013. évi CLXV. törvényt váltotta fel. A Panasztörvény megalkotásával a jogalkotó az Európai Parlament és a Tanács az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló 2019/1937 IRÁNYELV (2019. október 23.) (a továbbiakban: Irányelv) rendelkezéseinek megfelelő szabályozási kötelezettségének tett eleget. A Panasztörvény nem csak átülteti a hazai szabályozásunkba az Irányelv rendelkezéseit, hanem lényegét tekintve újra kodifikálja a 2013-ban hatályba lépett korábbi törvényt.
A Panasztörvény 17. § -a szerint a rendelkezéseit „csak akkor kell alkalmazni, ha az 1. melléklet szerinti európai uniós jogi aktus végrehajtására vagy az annak való megfelelés érdekében kiadott jogszabály vagy az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó, 1. melléklet szerinti kötelező jogi aktusa egyes visszaélések, jogsértések bejelentésére, az ezeket bejelentők védelmére vonatkozóan eltérő szabályokat nem állapít meg.”
A jogalkotó a visszaélések bejelentésére vonatkozó rendelkezéseket az alábbiak szerint osztotta fel:
- a foglalkoztató által létrehozott visszaélés-bejelentési rendszer,
- az állami és önkormányzati szervek belső visszaélés-bejelentési rendszer,
- az egyes állami szervek által létrehozott elkülönített visszaélés bejelentési rendszer,
- a visszaélést bejelentők védelme.
Fontos kiemelni, hogy a Panasztörvény természetesen az értelmező rendelkezések között meghatározza a foglalkoztató pontos fogalmát, eszerint foglalkoztató, „aki természetes személyt foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében foglalkoztat”. A Panasztörvény hatálya az alábbi lépések szerint került, illetve kerül kiterjesztésre a munkáltatókra, illetve foglalkoztatókra:
I. 2023. július 24. napjától:
- minden olyan munkáltatóra vonatkozik, ahol minimum 250 fő foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében foglalkoztatva van;
- foglalkoztatottak létszámától függetlenül, amennyiben a foglalkoztató:
- a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2017. évi LIII. törvény 1. § (1) és (1a) bekezdése hatálya alá tartozik,
- a Magyarországon bejegyzett és az Európai Unió határain kívül engedélyesként vagy üzemeltetőként tengeri olaj- és gázipari tevékenységet folytat,
- a polgári légi közlekedési események jelentéséről, elemzéséről és nyomon követéséről, valamint a 996/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 2003/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint az 1321/2007/EK bizottsági rendelet és az 1330/2007/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 3-i 376/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatálya alá tartozik,
- a Magyarország területén tartózkodó magyar és nem magyar lobogójú, üzemben lévő úszólétesítmény üzemeltetője.
II. 2023. december 17. napjától:
- minden olyan munkáltatóra vonatkozik, ahol legalább 50, de legfeljebb 249 fő foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében foglalkoztatva van.
III. 2025. január 1. napjától:
Ha a foglalkoztató
- 10 000 személynél több lakosú település önkormányzata,
- helyi önkormányzat tulajdonában, tulajdonosi joggyakorlása alatt álló szervezet és gazdasági társaság,
- legalább 50 főt foglalkoztató helyi önkormányzat, irányítása vagy felügyelete alatt álló költségvetési szerv.
Fontos tisztázni, hogy a Panasztörvény miként határozza meg a visszaélés fogalmát, mit tekint annak visszaélésnek. A Törvény visszaélésként definiálja a jogellenes cselekményt, illetve a mulasztást. A Törvény a belső visszaélés-bejelentési rendszerbe megtehető bejelentések körét, az Irányelvhez képest tágabb körben határozza meg, mivel az Irányelv tárgyi hatálya alá tartozó információkra vonatkozó bejelentések körét kiterjeszti egyéb információkra vonatkozó bejelentésekre is.
Kiemelten fontos, hogy a Törvényben meghatározott visszaélésekkel kapcsolatos bejelentést ki teheti meg, tehát ki lehet a bejelentő. Az Irányelv szerint a bejelentő olyan természetes személy, aki munkavégzéssel kapcsolatos tevékenységével összefüggésben szerzett, jogsértésre vonatkozó információt jelent be, vagy hoz nyilvánosságra. A Törvény 20. § (2) bekezdése is követi az Irányelv ezen logikáját, amikor meghatározza a bejelentők körét, és a szabályozást olyan személyekre is kiterjeszti, akik nem minősülnek munkavállalónak, de ennek ellenére kulcsszerepet játszhatnak az egyes jogsértések feltárásában, és a munkavégzéssel kapcsolatos tevékenységükkel összefüggésben gazdaságilag kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek a foglalkoztatóval (alvállalkozók, vagy az adott társasággal egyéb szerződéses jogviszonyban álló beszállítók például). A foglalkoztatottak körében nem csak az jogosult a bejelentés megtételére, aki még a bejelentés pillanatában is jogviszonyban áll a foglalkoztatóval, hanem az a foglalkoztatott is, aki korábban jogviszonyban állt, vagy akivel a jövőben jogviszonyt kíván létesíteni a foglalkoztató. A Törvény 21. § (1) bekezdése szerint „a bejelentő a bejelentést írásban vagy szóban teheti meg. A szóbeli bejelentést telefonon vagy más hangüzenetküldő rendszer útján, vagy személyesen lehet megtenni”. A Törvény megfelelő részletszabályokat állapít meg
- a bejelentés alaki, és az ahhoz kapcsolódó dokumentációs és tájékoztatási, valamint visszaigazolási kötelezettségekkel,
- a bejelentő tájékoztatásával,
- a beérkező bejelentések fogadása során a személyes adatok bizalmas kezelése, a személyes adatok kezelésének adatvédelmi jogszabályoknak megfelelő működtetése és a titkosságra vonatkozó szabályokkal,
- a bejelentés kivizsgálására irányadó eljárási határidőt, illetve a kivizsgálásával, vagy a vizsgálat mellőzésével kapcsolatos eljárási szabályokkal,
- a visszaélést bejelentők védelmére vonatkozó szabályokkal
kapcsolatosan is.
A visszaélés-bejelentési rendszer működtetése vonatkozásában a Törvény egzakt kötelezettségeket tartalmaz, de ki kell emelni, hogy a kötelezett felelőssége az, hogy a visszaélések bejelentésének fogadására, a kötelezett maga tervezze, illetve alakítsa ki az adekvát, Törvénynek megfelelő bejelentések kezelésére vonatkozó eljárásrendjét annak érdekében, hogy a Törvényben foglalt kötelezettségeinek eleget tehessen, illetve a vonatkozó folyamatok erre alkalmasak is legyenek.
Végső soron kiemelendő, hogy a Törvény 19. § (1) bekezdése alapján „A belső visszaélés-bejelentési rendszert – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – a foglalkoztatónál egy erre a célra kijelölt, pártatlan személy vagy szervezeti egység működtetheti.” A (2) bekezdés az alábbiak szerint határozza meg a rendszer működtetésével megbízható személyek körét: „A belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetésével szerződés keretében bejelentővédelmi ügyvéd, vagy más külső szervezet is megbízható. Külső szervezet megbízása esetén a külső szervezetre a bejelentővédelmi ügyvédre irányadó összeférhetetlenségi és pártatlansági szabályokat alkalmazni kell.” Szakértők szerint javasolt ezt a pozíciót egy objektív, külső szakértőre bízni.
A fentiekben leírtak mellett a Panasztörvény részletes szabályokat állapít meg a bejelentések rendszerével, a bejelentések jogszerűségével, adatvédelemmel, illetve bejelentővédelemmel kapcsolatban is, azonban a jelen összefoglaló a főbb szabályozási keretet hívatott bemutatni, átfogó jelleggel.
Források:
a panaszokról, a közérdekű bejelentésekről, valamint a visszaélések bejelentésével összefüggő szabályokról szóló 2023. évi XXV. törvény
https://adozona.hu/2023_as_adovaltozasok/Panasztorveny_vagy_bejelentovedelmi_torveny_SIRMRF
https://mkvkok.hu/szakmai-cikkek/visszaszamlalas-startol-a-belso-visszaeles-bejelentesi-rendszer