A védjegybejelentés gyakorlati kérdései

1. Mi a védjegy, és mire szolgál?

A védjegy a gazdasági forgalomban használt olyan megjelölés, amelynek alapvető funkciója az áruk vagy szolgáltatások kereskedelmi eredetének azonosítása és más vállalkozások áruitól, illetve szolgáltatásaitól való megkülönböztetése. A védjegy tehát nem egyszerűen egy logó vagy egy márkanév; annak lajstromozása esetén meghatározott áruk és szolgáltatások tekintetében kizárólagos jogot biztosít a jogosult számára.

A hatályos védjegytörvény, azaz a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a továbbiakban: Vtv.) alapján védjegyoltalomban részesülhet minden olyan megjelölés, amely egyrészt alkalmas az áruk vagy szolgáltatások megkülönböztetésére, másrészt a védjegylajstromban olyan módon ábrázolható, hogy az oltalom tárgya egyértelműen és pontosan meghatározható legyen. 

A lajstromozott védjegy jogosultja a védjegy használatára kizárólagos jogot szerez, és meghatározott feltételek mellett felléphet az azonos vagy összetéveszthető megjelölések használatával szemben.

Fontos azonban, hogy a védjegyoltalom nem általában egy szóra, logóra vagy más megjelölésre vonatkozik. Az oltalom terjedelmét mindig együtt kell vizsgálni a lajstromozott megjelöléssel és az ahhoz kapcsolódó árujegyzékkel. Emiatt a védjegybejelentés egyik legfontosabb gyakorlati kérdése az, hogy pontosan milyen árukra és szolgáltatásokra kérjük az oltalmat.

2. Milyen típusú védjegyek léteznek?

A Vtv. a védjegyoltalom tárgyaként nem egyetlen klasszikus „logótípust” ismer. A Vtv. 1. § (2) bekezdése alapján védjegy lehet például szó vagy szóösszetétel – ideértve a személyneveket és jelmondatokat is –, betű, szám, ábra vagy kép, sík- vagy térbeli alakzat, az áru vagy csomagolás formája, szín vagy színösszetétel, fényjel, hologram, hang, mozgást megjelenítő megjelölés, pozíciómegjelölés, multimédia-megjelölés, mintázat, illetve ezek kombinációja. 

A gyakorlatban ezért célszerű legalább két szempontot elkülöníteni.

Az egyik a megjelölés típusa, ilyen lehet például:

• szóvédjegy, amikor maga a szó vagy szóösszetétel áll oltalom alatt;
• ábrás vagy figuratív védjegy, például egy logó;
• kombinált védjegy, amely szöveges és grafikai elemeket együtt tartalmaz;
• térbeli védjegy, például egy termék vagy csomagolás meghatározott alakja;
• színvédjegy vagy színösszetétel;
• hangvédjegy;
• mozgás-, hologram-, pozíció-, mintázat- vagy multimédia-védjegy.

A másik szempont a védjegy jogi funkciója. A klasszikus árukhoz és szolgáltatásokhoz kapcsolódó védjegyek mellett a Vtv. külön szabályozza az együttes és a tanúsító védjegyeket is.

Az együttes védjegy valamely egyesület, köztestület vagy egyesülés tagjainak áruit vagy szolgáltatásait különbözteti meg másokétól. A védjegy jogosultja maga a szervezet, a használat pedig annak tagjaihoz kapcsolódik. Az együttes védjegy használatának feltételeit szabályzatban kell meghatározni. 

A tanúsító védjegy ezzel szemben valamely meghatározott minőségű vagy egyéb jellemzőjű áru vagy szolgáltatás tanúsítására szolgál. A jogosult a meghatározott követelményeknek megfelelő termékek, illetve szolgáltatások esetében engedélyezi és ellenőrzi a védjegy használatát. Ennél a védjegytípusnál szintén lényeges a használati szabályzat. 

3. A védjegybejelentés előkészítése 

Mint a legtöbb eljárás, így a védjegybejelentés sem a védjegybejelentés iránti kérelem benyújtásával kezdődik. A gyakorlatban az egyik legfontosabb tanács, hogy a védjegybejelentést ne közvetlenül azután nyújtsuk be, hogy megszületett egy márkanév vagy logó.

Elsőként azt kell megvizsgálni, hogy a megjelölés egyáltalán alkalmas-e védjegyként történő lajstromozásra, illetve nincs-e olyan korábbi jog, amely a használatot vagy a lajstromozást akadályozhatja.

A Vtv. feltétlen kizáró okai között szerepel többek között, ha a megjelölés nem alkalmas a megkülönböztetésre, kizárólag az áru vagy szolgáltatás fajtájára, minőségére, mennyiségére, rendeltetésére, értékére, földrajzi eredetére vagy egyéb jellemzőjére utal, illetve ha olyan elemekből áll, amelyeket az általános nyelvhasználat vagy a tisztességes üzleti gyakorlat általánosan használ. Kizáró okot jelenthet továbbá például a fogyasztók megtévesztésére való alkalmasság, a közrendbe vagy közerkölcsbe ütközés, illetve a rosszhiszemű bejelentés.

Bizonyos esetekben a kezdetben megkülönböztetésre nem alkalmas megjelölés használata révén később megkülönböztető képességet szerezhet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy gyenge vagy leíró megjelölést célszerű lenne minden előzetes vizsgálat nélkül beadni.

A másik kulcskérdés a korábbi védjegyek és egyéb korábbi jogok vizsgálata. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (a továbbiakban: SZTNH) a viszonylagos kizáró okokat főszabály szerint nem vizsgálja hivatalból akként, hogy ezek miatt automatikusan elutasítaná a bejelentést. A korábbi jog jogosultjának a meghirdetett védjeggyel szemben felszólalást kell benyújtania. Az SZTNH ezért kifejezetten javasolja a védjegykutatást a bejelentés előtt. 

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a védjegybejelentés előtt érdemes legalább a releváns nemzeti, európai uniós és nemzetközi adatbázisokban keresést végezni. A puszta névazonosság mellett vizsgálni kell a hasonlóságot, valamint az érintett áruk és szolgáltatások kapcsolatát is.

4. Milyen formában lehet megtenni a bejelentést?

Nemzeti védjegybejelentés esetén az SZTNH-hoz kell benyújtani a védjegybejelentésre irányuló kérelmet. Az SZTNH aktuális tájékoztatása szerint a nemzeti védjegybejelentés elektronikus úton, a TM e-Filing rendszeren keresztül nyújtható be. Ezen felület segítségével, Ügyfélkapus bejelentkezést követően a szükséges nyomtatvány elektronikus formában történő kitöltését követően továbbítható a kérelem a hatóság részére.

A bejelentés lényeges elemei:

• a lajstromozni kívánt megjelölés;
• az árujegyzék;
• a bejelentő azonosítására alkalmas adatai;
• szükség esetén az elsőbbségre vonatkozó adatok és iratok;
• speciális védjegytípus esetén további szükséges adatok.

Egy bejelentésben csak egyetlen megjelölésre lehet oltalmat igényelni. Különösen fontos, hogy a bejelentéskor meghatározott megjelölés később érdemben nem változtatható meg. 

A bejelentési nap szempontjából is jelentősége van annak, hogy a szükséges adatok rendelkezésre álljanak. Ha például az oltalmi igényre, a megjelölésre, az árujegyzékre vagy a bejelentőre vonatkozó szükséges információ hiányzik, az SZTNH hiánypótlásra hívhatja fel a bejelentőt. Az SZTNH aktuális tájékoztatója szerint, ha a hiányosság pótlása iránt a bejelentő nem intézkedik határidőben, úgy a bejelentést visszavontnak tekinthetik. 

A bejelentési díjat a bejelentést követő egy hónapon belül kell megfizetni, erre további határidő nem kérhető. A díj meghatározása a Magyar Szabadalmi Hivatal előtti iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól szóló 19/2005. (IV. 12.) GKM rendelet alapján történik.

5. Hogyan zajlik a védjegyeljárás?

A védjegyeljárás több, egymást követő vizsgálati szakaszból áll.

5.1. A bejelentési nap és a díj vizsgálata

Az SZTNH elsőként azt ellenőrzi, hogy a bejelentés alapján elismerhető-e bejelentési nap, illetve, hogy a bejelentési díjat megfelelően megfizették-e. Ezt követi az alaki vizsgálat. 

5.2. Alaki vizsgálat

Az alaki vizsgálat során az SZTNH azt ellenőrzi, hogy a bejelentés megfelel-e az előírt formai és adminisztratív követelményeknek. Ilyen probléma lehet például az árujegyzék pontatlansága vagy az, ha egyetlen bejelentésben több megjelölésre próbálnak oltalmat szerezni.

Amennyiben hiányosság merül fel, az SZTNH hiánypótlási felhívást bocsát ki. 

5.3. Érdemi vizsgálat és feltétlen kizáró okok

Az alaki szempontból megfelelő bejelentést követően kerül sor az érdemi vizsgálatra. Az SZTNH vizsgálja többek között, hogy fennáll-e valamely feltétlen kizáró ok. Ide tartozhat például a megkülönböztető képesség hiánya, a leíró jelleg, a megtévesztő jelleg vagy egyéb, a Vtv.-ben meghatározott akadály. Ezen szakasz tekinthető az eljárás egyik legfontosabb pontjának, tekintettel arra, hogy itt önmagában nem pusztán azt vizsgálják, hogy „van-e már hasonló védjegy”, hanem azt, hogy maga a bejelentett megjelölés alkalmas-e védjegyoltalomra.

5.4. Kutatás korábbi jogokra

Az SZTNH a bejelentéshez kapcsolódóan kutatást végez a korábbi védjegyek körében, és kutatási jelentést készít. A kutatási jelentés azonban tájékoztató jellegű. Önmagában az, hogy egy korábbi védjegy szerepel benne, nem jelenti automatikusan azt, hogy a bejelentést el fogják utasítani. 

5.5. Meghirdetés és felszólalás

A bejelentést az SZTNH meghirdeti a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítőben, amely az SZTNH hivatalos lapja az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény 13. §-ának 1. bekezdése alapján, és amely 2006. január 01-jétől hivatalosan, elektronikus formában, díjmentes hozzáféréssel a hivatal honlapján jelenik meg PDF formátumban, amely az alábbi linken érhető el: https://sztnh.gov.hu/kozlony-es-vedjegyertesito

A Vtv. 61/B. §-ában foglalt rendelkezések értelmében a védjegybejelentés meghirdetésének napjától számított három hónapos határidőn belül a korábbi jogok jogosultjai felszólalást nyújthatnak be viszonylagos kizáró okokra hivatkozva. 

A Vtv. alapján ilyen akadály lehet például, ha a későbbi megjelölés azonos a korábbi védjeggyel és az áruk vagy szolgáltatások is azonosak, illetve ha a megjelölés és a korábbi védjegy hasonlósága, valamint az áruk vagy szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt fennáll az összetéveszthetőség. 

A felszólalási eljárás kontradiktórius jellegű, ami azt jelenti, hogy az SZTNH a felek nyilatkozatai és előterjesztett bizonyítékai alapján dönt arról, hogy a védjegy lajstromozható-e.

Ha nincs felszólalás, és az SZTNH sem azonosít egyéb akadályt, úgy védjegy lajstromozásáról határoz.

6. Mi az az árujegyzék?

A védjegybejelentés vonatkozásában gyakran kisebb figyelmet kap az árujegyzék megfelelő kialakítása, amely azonban meghatározó része a lajstromozási folyamatnak. Szükséges azt felismerni, hogy a védjegyoltalom nem „mindenre” szól.  A Vtv. 52. § (2)-(4) bekezdése rögzíti, hogy az árujegyzék azoknak az áruknak, illetve szolgáltatásoknak a felsorolása, amelyekkel kapcsolatban a megjelölésre a védjegyoltalmat igénylik, ezért a védjegybejelentésben az árujegyzékben szereplő árukat és szolgáltatásokat a gyári vagy kereskedelmi védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó Nizzai Megállapodás által létrehozott osztályozási rendszerrel (a továbbiakban: nizzai osztályozás) összhangban kell osztályozni.

A Nizzai Megállapodás alapján az árukat és szolgáltatásokat 45 osztályba sorolják: az 1–34. osztályok árukat, a 35–45. osztályok szolgáltatásokat tartalmaznak. Az SZTNH által közzétett rendszer 2026. január 01-jétől a Nizzai Osztályozás 13. kiadását tartalmazza, amely az alábbi linken elérhető: classifications.sztnh.gov.hu

A nizzai osztályozás tehát nem azt mondja meg, hogy „mennyire erős” a védjegy, hanem azt mutatja meg és rendszerezi, hogy milyen áruk és szolgáltatások tekintetében kérhető az oltalom.

Az SZTNH útmutatója kifejezetten hangsúlyozza, hogy az osztályok fejezetcímei csak általános képet adnak az adott területről. A konkrét besorolásnál a betűrendes jegyzéket és az osztályokhoz tartozó magyarázó megjegyzéseket is meg kell vizsgálni. A hivatal azt is javasolja, hogy lehetőség szerint a nizzai osztályozásban szereplő pontos megnevezéseket használjuk, és kerüljük a pontatlan vagy túlságosan általános fogalmakat. 

Ez különösen fontos azért, mert egy termék vagy szolgáltatás hétköznapi megnevezése és védjegyjogi osztályozása nem feltétlenül esik egybe.

7. Hogyan érdemes összeállítani az árujegyzéket?

A gyakorlatban célszerű három kérdést egymás után feltenni.

Első kérdés: Mit értékesítünk jelenleg?

Ide tartoznak azok a konkrét termékek és szolgáltatások, amelyekkel a vállalkozás ténylegesen jelen van a piacon.

Második kérdés: Milyen termékekkel vagy szolgáltatásokkal kívánunk belátható időn belül megjelenni?

A védjegystratégiát nem feltétlenül érdemes kizárólag a bejelentés napján fennálló üzleti modellre korlátozni. Ugyanakkor az előrelátó tervezésnek összhangban kell lennie a tényleges használat későbbi igazolhatóságával.

Harmadik kérdés: Pontosan hogyan nevezzük meg ezeket az árukat és szolgáltatásokat?

A megfelelő megnevezés kiválasztásánál érdemes kerülni az olyan általános megfogalmazásokat, amelyekből nem állapítható meg pontosan, mire terjed ki az oltalom.

A nizzai osztályozási rendszer használata tehát nem pusztán adminisztratív feladat: az árujegyzék megfogalmazása a későbbi jogérvényesítés szempontjából is alapvető jelentőségű.

8. Mi történik a lajstromozás után?

A Vtv. 10. §-a értelmében a védjegyoltalom a lajstromozással keletkezik, mégpedig a bejelentés napjára visszaható hatállyal. Az oltalom a bejelentés napjától számított tíz évig áll fenn, és további tíz-tíz éves időszakokra korlátlan alkalommal megújítható.

A lajstromozással ugyanakkor a védjegyjogosult kötelezettségei nem szűnnek meg. A védjegyet ténylegesen használni szükséges, emellett célszerű védjegyfigyelést is kialakítani annak érdekében, hogy a jogosult időben értesülhessen az esetlegesen azonos vagy hasonló új védjegybejelentésekről.

A védjegy jogosultjának továbbá adott esetben fel kell lépnie a jogsértő használattal szemben. A védjegy ugyanis önmagában nem „védi meg” a piacot: a kizárólagos jog érvényesítéséhez szükség lehet felszólalásra, törlési eljárásra vagy bírósági jogérvényesítésre.

9. Gyorsított és különleges gyorsított eljárás

Ha a bejelentő számára különösen fontos, hogy a védjegyeljárás gyorsabban haladjon, a Vtv. szerinti feltételek mellett lehetőség van gyorsított vagy különleges gyorsított eljárás kérelmezésére.

Ez elsősorban olyan üzleti helyzetekben lehet releváns, amikor például egy új márka rövid időn belül piacra lép, befektetési tranzakció vagy finanszírozás előtt áll a vállalkozás, vagy a márka jogi helyzete valamilyen konkrét üzleti döntés miatt sürgősen tisztázandó.

10. Összegzés – mire érdemes figyelni a gyakorlatban?

Egy védjegybejelentés sikerét alapvetően meghatározza az előkészítés minősége. Éppen ezért a folyamatot célszerű nem az elektronikus bejelentési űrlap kitöltésével, hanem egy átgondolt védjegystratégia kialakításával kezdeni.

A legfontosabb gyakorlati lépések a következők:

1. Határozzuk meg pontosan a megjelölést. Gondoljuk át, hogy szóvédjegyet, ábrás védjegyet, kombinált megjelölést vagy valamely különleges védjegytípust kívánunk-e oltalmazni.
2. Vizsgáljuk meg az oltalomképességet. Nem minden fantázianév vagy logó részesülhet védjegyoltalomban. Ezért már a bejelentést megelőzően célszerű megvizsgálni, hogy a megjelölés rendelkezik-e megfelelő megkülönböztető képességgel, illetve nem áll-e fenn vele szemben valamely feltétlen kizáró ok.
3. Végezzünk védjegykutatást. Ne csak az azonos neveket keressük, hanem a hasonló megjelöléseket és az érintett áruk, illetve szolgáltatások kapcsolatát is vizsgáljuk.
4. Azonosítsuk a tényleges üzleti tevékenységet. Mit értékesítünk, milyen szolgáltatást nyújtunk, és milyen területekre kívánunk belépni?
5. Állítsuk össze az árujegyzéket a nizzai osztályozás alapján. Az árujegyzék meghatározásakor nem elegendő pusztán az adott osztály megnevezésére hagyatkozni; célszerű a védeni kívánt konkrét árukat és szolgáltatásokat is pontosan meghatározni.
6. A bejelentést követően figyeljük a hivatali kommunikációt és a határidőket. A hiánypótlás, a díjfizetés, a felszólalási időszak és az esetleges jogorvoslati határidők elmulasztása komoly jogkövetkezményekkel járhat.
7. Lajstromozást követően is foglalkozzunk a védjeggyel. A megfelelő védjegystratégia nem ér véget a lajstromozással: annak része a védjegy tényleges használata, az oltalom időben történő megújítása, a védjegyfigyelés, valamint szükség esetén a védjegyjogok érvényesítése is. 

A védjegyeljárás kapcsán kiemelendő, hogy a védjegyoltalom értékét nem önmagában a lajstromozás teremti meg. A tényleges jogi védelem szempontjából legalább ilyen jelentősége van a megfelelő megjelölés kiválasztásának, a korábbi jogok feltérképezésének, valamint mindenekelőtt az árujegyzék pontos, üzletileg átgondolt és a nizzai osztályozással összhangban álló kialakításának.

Mindezek alapján a védjegybejelentés nem tekinthető pusztán adminisztratív feladatnak: a megjelölés és az árujegyzék meghatározása lényegében előre kijelöli azt a területet, amelyen a jogosult a későbbiekben kizárólagos jogait érvényesíteni kívánja.

Források:

• a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény;
• a Magyar Szabadalmi Hivatal előtti iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól szóló 19/2005. (IV. 12.) GKM rendelet;
• https://sztnh.gov.hu/