A helyben lakás fogalma a földforgalmi szabályozás tükrében

A földforgalmi szabályozás keretében megalkotott helyben lakó fogalma az elmúlt évek során többször került előtérbe tekintettel arra, hogy az az elővásárlási jog és előhaszonbérleti jog gyakorlása során fontos szerepet tölt be azáltal, hogy a helyben lakó földműves elővásárlásra, illetve előhaszonbérletre jogosult félnek a helyben lakás tényét igazolni szükséges.

A hatályos szabályozás a helyben lakás fogalmát a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi törvény) 5. § 9. pontjában, az értelmező rendelkezések között rendezi, amely rögzíti, hogy a helyben lakó: „a) az a természetes személy, akinek az életvitelszerű lakáshasználatának helye legalább 3 éve azon a településen van, amelynek közigazgatási területén az adásvételi, a csere- vagy a haszonbérleti szerződés tárgyát képező föld fekszik, továbbá

b) ha az adásvételi, a csere- vagy a haszonbérleti szerződés tárgya szőlő művelési ágban nyilvántartott föld, akkor az a hegyközségi tag természetes személy is, aki életvitelszerűen legalább 3 éve annak a hegyközségnek a működési területéhez tartozó borvidéki településen lakik, amely hegyközség működési területén az adásvételi, a csere vagy a haszonbérleti szerződés tárgyát képező föld fekszik.”

Érdekesség, hogy a Földforgalmi törvény 5. § 9. pont b) alpontja 2023. január 01. napjától kiterjesztette az ugyanazon hegyközséghez tartozó településeken lakó jogosultakra a helyben lakáshoz fűződő jogosultságokat, így ezen dátumot követően az ugyanazon hegyközséghez tartozó települések lakói is hivatkozhatnak a helyben lakás tényére, amennyiben az adott földterület vonatkozásában elővásárlási/előhaszonbérleti jogukkal kívánnak élni.

Ha a hatályos jogszabályi fogalmat vizsgáljuk látható, hogy a lényegi eleme az életvitelszerű lakáshasználat. A Földforgalmi törvény 2023. január 01. napja előtt életvitelszerű lakáshasználat helyett az életvitelszerű lakóhely fogalmát alkalmazta. A fogalom módosítására szükség mutatkozott tekintettel arra, hogy a lakóhely a tapasztalatok szerint nem minden esetben a tényleges – életvitelszerű – ottlakást jelenti, mivel a lakóhely egyfajta adminisztratív célt szolgál azáltal, hogy egy nyilvántartási állapotot tükröz és e körülménynek a földforgalmi szabályok értelmezése, alkalmazása során meghatározó jelentősége van az elővásárlási/ előhaszonbérleti jog jogosultak sorrendjét illetően. Erre figyelemmel indokolt volt a szabályozást ahhoz igazítani, hogy a helyben lakás sokkal inkább egy tényhelyzetet feltételez, vagyis azt, hogy a mindennapok során hol történik az életvitelszerű lakáshasználat, így az elővásárlási és előhaszonbérleti jog gyakorlásakor az életvitelszerű tartózkodást szükséges igazolni.

Korábban a Kúria Kfv.III.37.387/2021/6. számú döntése értelmében a helyben lakásról tett nyilatkozat alátámasztására az adásvételi szerződéshez az elővásárlási jogosultságot bizonyító okirat, azaz a lakcímet igazoló hatósági igazolvány csatolása volt szükséges. Később e körben a Kúria 2022. november 28. napján hozott 5/2022. számú jogegységi határozatában kimondta, hogy a lakcímet igazoló hatósági igazolvány vita esetén a lakcím meghatározása körében fontos bizonyítási eszköz, de önmagában nem alkalmas a helyben lakás hitelt érdemlő igazolására tekintettel arra, hogy a hatósági igazolvány célja a polgár tájékoztatása a bejelentett lakcíméről annak érdekében, hogy azt a törvényben előírt kötelezettsége teljesítéséhez közhitelesen igazolhassa.

Továbbá a Kúria kimondta, hogy a lakcímet igazoló hatósági igazolvány meghatározott adatokat tartalmaz, úgymint személyes adatok, lakcím, kiállítás kelte és a kiállító hatóság megnevezése, amely alapján megállapítható, hogy ezen adatok önmagukban nem tükrözik az elővásárlásra jogosult és a megszerezni kívánt föld közötti tényleges kapcsolatot, mivel az igazolvány kiállítására nem e célból kerül sor. A Kúria mindezekre tekintettel akként döntött, hogy mivel a földforgalmi szabályozás nem határozza meg, hogy mely okirat alkalmas a helyben lakás bizonyítására, ezért a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek hasznosításának részletes szabályairól szóló 262/2010. (XI. 17.) Korm. rendelet 32. § (6) bekezdés d) pont da) alpontja szerinti, a jegyző által kiállított hatósági bizonyítványt, illetve más, a helyben lakást hitelt érdemlő módon igazoló okiratot tekinti elfogadhatónak.

Megjegyzendő azonban, hogy az 5/2022. számú jogegységi határozat is kitért arra, hogy a helyben lakás tényének hatósági bizonyítvánnyal történő igazolása sem jelenti a teljes bizonyosságot – tehát ezen jogi megoldás körében is elképzelhető visszaélés –, azonban az elővásárlási (előhaszonbérleti) jogára hivatkozó természetes személy életvitelszerű helyben lakása vitatható az érintett település vonatkozásában, ugyanis a jegyző által kiállított hatósági bizonyítvány egy, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 323. §-a szerinti közokirat, amellyel szemben ellenbizonyításnak van helye.

Később a Kúria helyben lakó fogalmával kapcsolatos jogértelmezése Alkotmánybíróság elé került. Az Alkotmánybíróság a 3218/2023. (V.5.) számú végzésében kimondta, hogy a Kúria jogértelmezési kérdések kapcsán tett megítélései az Alkotmánybíróság általi felülmérlegelést igényelnének, amelyre azonban az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre, ezért az Alkotmánybíróság tartózkodott annak vizsgálatától, hogy a Kúria jogegységi határozatában megjelölt érvek megalapozottak voltak-e, vagy a Kúria az egyes szakjogi kérdéseket helytállóan értelmezte-e. Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést visszautasította, így a támadott jogegységi határozat alkalmazásának kizárásáról sem rendelkezett.

Figyelemmel a témával összefüggésben lefolytatott jogértelmezési eljárásokra a hatályos jogi szabályozás alapján a helyben lakás tényét jegyző által kiállított hatósági bizonyítvány útján szükséges igazolni azzal, hogy a hatósági bizonyítvánnyal szemben ellenbizonyításnak van helye. Tekintettel arra, hogy a jogalkalmazók részéről a helyben lakás igazolásának kérdése vitás, ezért jól érzékelhető igény mutatkozik arra, hogy a jövőben jogalkotó felülvizsgálja a földforgalmi szabályozás alapján tett nyilatkozatok körét és az okiratok csatolásának feltételeit és azok elfogadhatóságának szabályait.

Források:

– Ingatlanjog 2023/2. – Tanulmány – Bányai Krisztina: Nyilatkozatok és okiratok a földforgalomban, különös tekintettel a helyben lakás igazolásának problémáira,

– a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény,

– a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény,

– Kúria Kfv.III.37.387/2021/6., 5/2022. számú jogegységi határozat,

– a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek hasznosításának részletes szabályairól szóló 262/2010. (XI. 17.) Korm. rendelet,

– a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény,

– https://jogaszvilag.hu/szakma/helyben-lakas-igazolasa-a-foldtorveny-alapjan