Az ügyvezető fogalma
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:21. § (1) bekezdése a következők szerint határozza meg a jogi személy operatív szervének általános fogalmát: „A jogi személy irányításával kapcsolatos olyan döntések meghozatalára, amelyek nem tartoznak a tagok vagy az alapítók hatáskörébe, egy vagy több vezető tisztségviselő vagy a vezető tisztségviselőkből álló testület jogosult.” A korlátolt felelősségű társaság (a továbbiakban: kft.) esetében az operatív feladatok ellátása az ügyvezető feladata.
Az ügyvezetői tisztség keletkezése
A kft. ügyvezetését egy vagy több ügyvezető láthatja el: az ügyvezető lehet természetes és jogi személy is, azonban jogi személy vezető tisztségviselő esetén a jogi személy egy természetes személyt köteles kijelölni, aki a nevében az ügyvezetői tevékenységet ellátja. Az ügyvezető személyesen köteles feladatait ellátni.
Az ügyvezetői tisztség keletkezése a társaság tagjai által történő megválasztással, illetve kinevezéssel történik, azonban a tisztség keletkezéshez az ügyvezetői tisztség elfogadása is szükséges. Az ügyvezető tisztségét munkaviszonyban, illetve megbízási jogviszonyban láthatja el a társasággal kötött megállapodása alapján. Megválasztását a törvény (Ptk. 3:22. § (1)-(6) bekezdése) feltételekhez köti: a természetes személy ügyvezető kizárólag nagykorú személy lehet, akinek cselekvőképességét bíróság vagy hatóság nem korlátozta ügyvezetői tevékenysége ellátása körében.
A Ptk. 3:22. § (4)-(6) bekezdései szerinti kizáró okok az alábbiak:
Az ügyvezetőnek továbbá a Ptk. 3:115. § (1)–(2) bekezdéseiben meghatározott összeférhetetlenségi szabályoknak is meg kell felelnie:
Amennyiben az ügyvezető új vezető tisztségviselői megbízást fogad el egy másik jogi személy képviseletében, úgy tizenöt napon belül értesítenie kell azokat a társaságokat, ahol vezető tisztségviselői vagy felügyelőbizottsági tisztséget tölt be.
Az ügyvezetői tisztség megszűnése
A Ptk. 3:25. § (1) bekezdése taxatíve felsorolja az ügyvezetői tisztség megszűnésének eseteit:
A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 9/B. §-a szerint „a cégbíróság öt évre eltiltja azt a személyt
feltéve, hogy a vele szembeni végrehajtás eredménytelen volt.”
Az ügyvezető feladat és hatásköre
A társaságok ügyvezetésének számos, sokrétű feladata és hatásköre van, amely tevékenységet a kft. érdekeinek elsődlegessége alapján, önállóan szükséges ellátni. Az ügyvezető megbízása során kizárólag a jogszabályoknak, a kft. létesítő okiratának, illetve a legfőbb szerv határozatainak van alávetve, tevékenységét, különösképp az általa vezetett társaság vagy szervezet tevékenységének ellenőrzése, koordinálása, tervezése során ezen szabályoknak, irányelveknek megfelelően szükséges ellátnia. Hatáskörét a legfőbb szerv nem vonhatja el, illetve ügyvezetői tisztségével összefüggésben a kft. tagjai nem utasíthatják. Az ügyvezető főbb feladatai és mindennapi tevékenységei közé – a teljesség igénye nélkül – az alábbi feladatok tartoznak:
A társaság ügyvezetője jogaira és kötelezettségeire figyelemmel, e tisztség keletkezésétől a társaság működése során, a társaság vagy tisztség megszűnéséig kiemelt szerepet tölt be a társaság életében. E kiemelt szerep következtében a vezető tisztségviselő megválasztására, kijelölésére, különböző eljárásokban történő közreműködésére, felelősségre vonására és tisztségének megszűnésére vonatkozó szabályokat a jogszabályok részletesen taglalják.
Az ügyvezető felelőssége és a felmentvény
Az ügyvezető felelősségi szabályait az ügyvezetői tisztség alapjául szolgáló jogviszony határozza meg: a vezető tisztségviselő ugyanis megbízási jogviszonyban, vagy munkaviszonyban láthatja el feladatait. A megbízási jogviszony esetén az ügyvezető felelősségére vonatkozó szabályokat a Ptk., míg munkaviszonyban történő foglalkoztatás a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) tartalmazza.
A megbízási jogviszony esetében az ügyvezető tisztségével összefüggésben okozott károkra irányadó Ptk. 3:24. §-a kétfajta kártérítési felelősséget különböztet meg: egyrészről amikor az ügyvezető a társaságnak okoz kárt, azaz a belső felelősséget, másrészről amikor az ügyvezető harmadik személynek okoz kárt, azaz a külső felelősséget.
Külső felelősség esetén a Ptk. 3:24. § (2) bekezdése szerint az ügyvezető által az ügyvezetői tevékenységével összefüggésben harmadik személynek okozott károkért a társaság felel. Abban az esetben, ha a kárt az ügyvezető tevékenységével összefüggésben szándékosan okozza a társasággal egyetemlegesen felel az okozott károkért. Az ügyvezető a Ptk. 6:519. §-a alapján kizárólag abban az esetben mentesül a felelősség alól, amennyiben bizonyítani tudja, hogy a magatartása nem volt részére felróható.
A belső felelősség vonatkozásában a Ptk. 3:24. § (1) bekezdés rendelkezése szerint az ügyvezető a társaságnak okozott kárért a társasággal szemben a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség szabályai szerint felel, amelynek szabályait a Ptk. 6:142. § rögzíti: „Aki a szerződés megszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles azt megtéríteni.” A belső felelősség főszabálya alóli mentesüléssel kapcsolatban a Ptk. 6:142. §-a kimondja, hogy „mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.”
Az Mt. 179. § (1)-(4) bekezdései az alábbiak szerint rögzíti a munkaviszonyban alkalmazott ügyvezető felelősségének szabályait:
Az előző üzleti évben kifejtett ügyvezetési tevékenység megfelelőségét megállapító felmentvény jogintézményével kapcsolatban a Ptk. 3:117. § (1)-(2) bekezdései az alábbiakat rögzítik:
Ha a társaság legfőbb szerve a felmentvényt az ügyvezető részére megadja, az ügyvezetővel szemben kizárólag abban az esetben léphet fel – az ügyvezető kötelezettségszegésére alapozva – kártérítési igénnyel, amennyiben a felmentvény megadásának alapja valótlan vagy hiányos adatokon vagy tényeken alapszik.
Források